A ticek olyan visszatérően, ismétlődően előforduló mozgások vagy hangadások, amelyeknek nincs célja, funkciója, és nincs a végrehajtásuk mögött szándék vagy tudatos döntés.

Annak ellenére, hogy ma már tudják, a tikkelés idegrendszeri eredetű és a kiváltó okokat nem a pszichoterápiában, hanem az idegrendszeri eltérések összetettségében kell keresni; mégis több olyan lélektani tényezőt ismerünk, amelyek a ticek aktuális súlyosságát befolyásolhatják.

Mivel a tikkeléssel hagyományosan a pszichiátria-pszichológia foglalkozik, nagyon kevesen tudják, hogy maga a tic tisztán idegrendszeri eredetű tünet, melynek kialakulásában pszichológiai traumák nem játszanak szerepet.

A szülők gyakran felteszik ezt a kérdést, és biztosan sokaknak ismerős a dilemma: hogyan teremtsünk egyensúlyt a technika használata és családunk mindennapi élete között? Egyáltalán jogos-e a képernyőktől való félelmünk?

Amikor a szülők észreveszik, akkor már többnyire nagy a baj. Milyen tünetekkel jár, mire figyeljünk oda, mi jelzi a függőséget?

Az interneten játszható játékok rendkívül népszerűvé váltak az elmúlt évtizedekben, és bár rengetegen játszanak többé-kevésbé rendszeresen, a becslések szerint az érintetteknek csak körülbelül egy százalékánál válik igazán súlyossá a helyzet. Természetesen még így is nagyon sok embert érinthet ez a probléma, főleg ha figyelembe vesszük, hogy ezeknek jelentős része még kiskorú gyerek, kamasz.

Az iskolai zaklatások ugyan a gyereket terhelik meg a legjobban, de a megoldást kereső szülőkön, pedagógusokon és pszichológusokon is komoly felelősség nyugszik. Kinek mi a feladata ebben a viszonyrendszerben?

Az iskolai zaklatások sokszor egy életre megnyomorítják a gyereket. Szülőként és pedagógusként sem mindig egyértelmű, mikor és hogyan léphetünk közbe. Melyik életkorra a legjellemzőbbek ezek a zaklatásos helyzetek? Megelőzhetők-e, ha igen, hogyan?

Amikor az iskolában valaki megkeseríti porontyunk mindennapjait, látjuk, hogy a gyerek szenved, de nem tudjuk, mi a jó megoldás. Hogyan alakul ki ez a helyzet? Kiből lesz bully és kiből lesz áldozat?

Szülőként fontos, hogy felismerjük, hogy a gyermeknél tapasztalható érzelmi, hangulati és viselkedésbeli változások valójában a kiskamaszkor normál velejárói, és nem feltétlenül valamilyen pszichés probléma, iskolai konfliktusok, kortársak részéről történő kiközösítés, esetleg bántalmazás áll a háttérben. Ez azt jelenti, hogy a változás normális.

Hány éves kortól beszélünk kiskamasz korról? Miért van az, hogy az emberek általában úgy gondolják, hogy manapság korábban kamaszodnak a gyerekek, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt? Mihez kezdjünk egy kiskamasszal? Károlyi Lillával, a Bethesda Gyermekkórház klinikai szakpszichológusával arról beszélgettünk, mi mozgatja a kiskamaszokat és hogyan kezeljük a velük történő konfliktusokat.

A gyermekkorban jelentkező túlzott mértékű szorongás nem mindig látható, nem mindig egyértelmű.

A tanév elején megsűrűsödtek a családok iskolával kapcsolatos problémái. Azoknál a gyerekeknél, akik most kezdték az elsőt vagy iskolaváltás miatt kerülnek új környezetbe, természetes az izgalom, a félelem az új helytől, helyzettől.

A kórházi kezelés és a kórházban töltött idő mind a gyermekek, mind a szülők és hozzátartozók számára jelentős fizikai és érzelmi megterhelést jelent. Ezekben a helyzetekben fontos, hogy szülőként a számukra megfelelő módon tudjunk a gyermekek mellett állni: meg tudjuk teremteni érzelmi biztonságukat, meg tudjuk nyugtatni őket, vagy el tudjuk terelni figyelmüket. Korzenszky Klárával, a Bethesda Gyermekkórház klinikai szakpszichológusával a kontrollvesztés kríziséről beszélgettünk.

Miről ismerhető fel, ha egy gyermek szorong? Mindegyikük esetében eltérő módon jelentkezhetnek a szorongásra utaló tünetek. Vannak olyan félelmek, amelyek az adott életkorban a gyermek egészséges fejlődésének részét képezik. Fontos, hogy a szülő észlelje, hogy gyermeke viselkedése önmagához viszonyítva eltérést, vagy viszonylag hirtelen fellépő változást mutat. Mohácsi Magdolna a Bethesda Gyermekkórház klinikai szakpszichológus-jelöltjeként segít nekünk eligazodni a gyermekkori szorongásos zavarok útvesztőjében.