Természetesen, ha nem vagyunk biztosak magunkban - például, ha a változás hirtelen és nagyfokú - akkor ne habozzunk, és ennek eldöntése érdekében bátran keressünk fel egy szakembert!

Szülőként - mivel a kiskamasz fejlődésének egyik legfontosabb állomása a megfelelő kompetenciák megszerzése - ebben az időszakban érdemes támogatni a gyermek önállóság iránti igényeit. Hagyjuk, hogy egyedül tanuljon és ha közel a suli, egyedül is közlekedjen. Ne felejtsük el sokat dicsérni, értékeljük, amit csinál, ettől ugyanis nem csak az önbizalma fejlődik, hanem egyértelműen elismerjük teljesítményét és erőfeszítéseit is.

A SZÜLŐI MINTA EGY ÉLETRE MEGHATÁROZÓ

Tudjuk, hogy nem könnyű, de szülőként elengedhetetlen megmutatni azt is, hogyan szabályozzuk érzelmeinket, indulatainkat. Hogyan viselkedjünk felfokozott érzelmi állapotban és hogyan szabályozzuk azt. Például próbáljunk meg higgadtak maradni az érzelmileg túlfűtött konfliktus helyzetekben is, hogy a gyerek megtapasztalja azt, hogy a szülő igenis elbírja az éppen benne dúló érzelmi viharokat, nem futamodik meg de nem is görcsöl rá túlzottan. Ez azért nagyon lényeges, mert a mi példánk mutatja meg a gyereknek, hogy zűrös helyzetekben sem kell bepánikolni, és hogy ilyen esetekben is biztonságban tudhatja magát.  

A KISKAMASZNAK IS KELL A KORLÁT

Az, hogy egy szülő betartja a fontos kereteket és egyértelműen kijelöli a határokat, még nem minden. A gyereknek azt is meg kell tanulnia, hogy hogyan mozogjon ezeken a határokon belül. Lényeges, hogy megtalálja meg azokat a pontokat, ahol a szülő kompromisszumképesebb, és hogy rájöjjön, hogyan engedjen inkább ő, ha ez szükséges a megegyezéshez. Mit tegyünk hát konfliktus esetén? Próbáljunk meg a gyermekünk felnőttebb-érettebb személyiségrészével kommunikálni. Vegyük fel vele a kapcsolatot, beszéljük meg, közelítsük egymáshoz az álláspontokat, és ami a legfontosabb, mindezt csináljuk a gyerek aktív bevonásával. Ne féljünk meghallgatni a véleményét! Talán meglepő, de nagyon sok helyzetet már kellő érettséggel, bölcsességgel kezelnek, és képesek arra, hogy a mások és saját maguk által hozott szabályokat következetesen betartsák. Az érem másik oldala, hogy a szabályok be nem tartásának legyenek következményei. Ne büntessük a gyereket, hanem előre mondjuk meg neki, hogy ha nem tartja be a szabályt, akkor számolnia kell az előre meghatározott következményekkel.

Mindezek mellett talán a legfontosabb, hogy érzelmileg elérhetők legyünk a gyermek számára. Könnyű azt mondani! – gondolhatják. Hogyan csináljuk? Érdeklődjünk folyamatosan a mindennapi dolgai iránt, közvetítsünk megértést, elfogadást, együttérzést a kiskamasz és aktuális problémái felé. Ezek a legfontosabbak.

A cikk a Bethesda Gyermekkórház klinikai szakpszichológusának-pszichoterapeutájának, Károlyi Lillának az együttműködésével készült.

TOVÁBBI CIKKEK A TÉMÁBAN

A kisiskoláskor leggyakoribb lelki problémái

Milyen tünetei vannak a gyermekkori szorongásnak?

Mi fán terem a kiskamasz?