Ha csak az egyik fajta tic jelentkezik, és egy év után sem múlik el, akkor akkor krónikus motoros (mozgásos) vagy vokális (hangadásos) tic zavar lesz a diagnózis. Előfordulhat olyan helyzet is, hogy a ticek első megjelenése óta nem telt el egy év; ilyenkor provizórikus (átmeneti) tic zavart diagnosztizál a szakorvos. Szerencsére a gyerekek jelentős részénél ebből sosem lesznek tartósan fennmaradó tünetek. Akiknél egy év után nem múlnak el a ticek, az előzőekben leírt diagnózisok valamelyikét állapítják meg.

Nagyon fontos, hogy mindössze ennyi a különbség a Tourette-szindróma és a tic zavarok között: a Tourette-szindróma diagnózisa nem jelent súlyosabb vagy tovább tartó betegséget.

A MOZGÁS SOSEM SZÁNDÉKOS

A mozgásos ticek a legtöbbször gyors, hirtelen izomösszerándulásokat jelentenek. Mire gondolunk? Például pislog a gyerek, vagy rángatja a fejét. Emellett azonban bizonyos izmok lassabb, hosszabb ideig tartó összehúzódása is előfordulhat, ilyenkor a gyerkőc például megfeszíti a hasizmát. Az olyan, több izomcsoport aktivitásával járó úgynevezett komplex motoros ticek, mint a tárgyak érintgetése, szökdelés vagy járás közben egyszer-egyszer hátrafelé lépés szándékos mozdulatoknak tűnhetnek ugyan, de nem azok; végrehajtásuk inkább egy nehezen megfogalmazható késztetés eredménye. Nagyon ritkán fordul csak elő, hogy a mozdulatok mások mozdulatainak az utánzását vagy illetlen, obszcén kézmozdulatokat jelentenek. Ezt kopropraxiának nevezik és sokak társítják a Tourette-szindrómával, de a valóságban a Tourette-szindrómás gyerekek kevesebb mint öt százalékánál fordul elő. 

A SZÓBELI OBSZCENITÁS CSAK AZ EGYIK TÜNET

A hangadással járó ticek nem feltétlen társulnak a mozgásos ticekhez, de ha mégis megjelennek, hasonlóak a tapasztalatok. A legtöbb esetben ezek a tünetek - krákogás, köhécselés, füttyentés, sikkantás - is gyors, hirtelen hangadások. Ritkábban a hangadások is lehetnek összetettebbek, ebben az esetben a komplexitás a szótagok, szavak szándékolatlan kimondását jelenti. Előfordulhat, hogy ez egy más által kiejtett szótag vagy szó elismétlése (ennek a hivatalos neve echolália), de az is lehet, hogy az illető a saját maga által kimondottakat ismétli (ezt pedig paliláliának nevezik). A komplex hangadás kifejezetten ritkán jelentheti obszcén szavak szándékolatlan kimondását (ez a koprolália), amelyet a média előszeretettel jelenít meg a Tourette-szindróma alapvető tüneteként, de a valóságban ez is csak elvétve tapasztalható.

CSODAGYÓGYSZER NEM LÉTEZIK

A szakember részvételét, speciális tudást igénylő terápiák két nagy csoportra oszthatók: viselkedésterápia és gyógyszeres kezelés.
 
Az utóbbi években egyre több adat van arról, hogy a viselkedésterápia bizonyos formái, például a komprehenzív viselkedésterápia (CBIT), a gyakran ezzel együtt alkalmazott szokásmódosító tréning (HRT) vagy az expozíció és válaszmegelőzés (ERP) módszerei kifejezetten hatékonyan képesek a ticek enyhítésére. Ezek a módszerek jelentős idő- és energiabefektetést igényelnek a gyerekek részéről, ami csak komoly motiváció esetén reális; a gyakorlatban ezeket a módszereket általában nagyobb (felsős vagy idősebb) gyerekeknél szokták alkalmazni.

Ha a tünetek megkeserítik a hétköznapokat, ugyan gyógyszeres kezelés is szóba jöhet, de nagyon fontos kiemelni, hogy a ticeket meggyógyító, oki terápiát biztosító gyógyszer nem létezik. Természetesen több olyan készítmény is van, ami képes a tünetek súlyosságát enyhíteni. A gyógyszer szükségességét és a gyógyszer kiválasztását mindenképpen szakemberrel - gyermekpszichiáterrel vagy gyermekneurológussal - kell megbeszélni. 

A cikk Dr. Nagy Péternek, a Bethesda Gyermekkórház gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvosának együttműködésével készült.

TOVÁBBI CIKKEK A TÉMÁBAN

A kisiskoláskor leggyakoribb lelki problémái

Képernyőidő - hol húzzuk meg a határokat?

Az iskolai zaklatás dinamikája megváltoztatható

Mi fán terem a kiskamasz?