MI A KAPCSOLAT A TOURETTE-SZINDRÓMA ÉS A TIC KÖZÖTT?
A ticek olyan visszatérően, ismétlődően előforduló mozgások vagy hangadások, amelyeknek nincs célja, funkciója, és nincs a végrehajtásuk mögött szándék vagy tudatos döntés. Ha a mozgásos és hangadásos ticek legalább egy éve fennállnak, azt a tüneteket először leíró francia orvos neve alapján Tourette-szindrómának nevezzük.
Nagyon fontos, hogy mindössze ennyi a különbség a Tourette-szindróma és a tic zavarok között: a Tourette-szindróma diagnózisa nem jelent súlyosabb vagy tovább tartó betegséget.
A MOZGÁS SOSEM SZÁNDÉKOS
A mozgásos ticek a legtöbbször gyors, hirtelen izomösszerándulásokat jelentenek. Mire gondolunk? Például pislog a gyerek, vagy rángatja a fejét. Emellett azonban bizonyos izmok lassabb, hosszabb ideig tartó összehúzódása is előfordulhat, ilyenkor a gyerkőc például megfeszíti a hasizmát. Az olyan, több izomcsoport aktivitásával járó úgynevezett komplex motoros ticek, mint a tárgyak érintgetése, szökdelés vagy járás közben egyszer-egyszer hátrafelé lépés szándékos mozdulatoknak tűnhetnek ugyan, de nem azok; végrehajtásuk inkább egy nehezen megfogalmazható késztetés eredménye. Nagyon ritkán fordul csak elő, hogy a mozdulatok mások mozdulatainak az utánzását vagy illetlen, obszcén kézmozdulatokat jelentenek. Ezt kopropraxiának nevezik és sokak társítják a Tourette-szindrómával, de a valóságban a Tourette-szindrómás gyerekek kevesebb mint öt százalékánál fordul elő.
A SZÓBELI OBSZCENITÁS CSAK AZ EGYIK TÜNET
CSODAGYÓGYSZER NEM LÉTEZIK
A szakember részvételét, speciális tudást igénylő terápiák két nagy csoportra oszthatók: viselkedésterápia és gyógyszeres kezelés.
Az utóbbi években egyre több adat van arról, hogy a viselkedésterápia bizonyos formái, például a komprehenzív viselkedésterápia (CBIT), a gyakran ezzel együtt alkalmazott szokásmódosító tréning (HRT) vagy az expozíció és válaszmegelőzés (ERP) módszerei kifejezetten hatékonyan képesek a ticek enyhítésére. Ezek a módszerek jelentős idő- és energiabefektetést igényelnek a gyerekek részéről, ami csak komoly motiváció esetén reális; a gyakorlatban ezeket a módszereket általában nagyobb (felsős vagy idősebb) gyerekeknél szokták alkalmazni.
Ha a tünetek megkeserítik a hétköznapokat, ugyan gyógyszeres kezelés is szóba jöhet, de nagyon fontos kiemelni, hogy a ticeket meggyógyító, oki terápiát biztosító gyógyszer nem létezik. Természetesen több olyan készítmény is van, ami képes a tünetek súlyosságát enyhíteni. A gyógyszer szükségességét és a gyógyszer kiválasztását mindenképpen szakemberrel - gyermekpszichiáterrel vagy gyermekneurológussal - kell megbeszélni.
A cikk Dr. Nagy Péternek, a Bethesda Gyermekkórház gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvosának együttműködésével készült.
TOVÁBBI CIKKEK A TÉMÁBAN