Stressz fokozódása esetén például a ticek felerősödhetnek, de hasonló következménye lehet pozitív tartalmú izgatottságnak is. Van, aki például iskola közben képes bizonyos mértékig visszatartani a ticeket, de ha már nem érzi úgy, hogy erre szükség lenne, ha végre ellazulhat a nap végén, akkor a ticek intezívebbé válnak. Vagyis pont a kellemesebb, ellazultabb helyzet az, ami a ticek erősödésével jár.

MINDEN MINDENNEL ÖSSZEFÜGG

Ha azt állítjuk, hogy a ticeket nem pszichológiai tényezők okozzák, akkor jogosan vetődik fel a kérdés: hogyan lehetséges, hogy a stressz, az izgatottság, a koncentrálás vagy az ellazultság mégis hatnak a tünetek erősségére? Erre van egy viszonylag egyszerű magyarázat. Az emberi szervezet nagyon szoros kölcsönhatásban áll a környezettel. Kevés olyan betegség van, amit az aktuális környezeti hatások ne befolyásolnának. A stressz, az izgatottság, az intenzívebb hangulati állapotok hatnak például az epilepszia vagy a cukorbetegség aktuális egyensúlyára is, mégsem merül fel, hogy ezek pszichológiai problémák lennének.

A másik fontos dolog, hogy a környezeti hatások mindenkinél mások. Tehát ugyanazok a hatások eltérő következménnyel járhatnak. Van, aki számára az iskola súlyos stresszt jelent, mások ezt nem így élik meg. Van, aki számára egy sportverseny szinte kezelhetetlen feszültséget jelent, de olyan is akad, aki kifejezetten kedveli az ilyen versenyhelyzeteket. Emiatt a ticek terápiájának egyik fontos eleme a tünetek súlyosságát befolyásoló egyéni tényezők feltérképezése. Mivel a ticek erősödése jelezheti a feszültség fokozódását, de egyben - a tünetek korábbi tudatos visszatartása után - az ellazulást is, tudnunk kell, hogy milyen helyzetekben tapasztalhatóak erősebb tünetek, és ezek milyen hatásra vezethetők vissza.

NEM A SZÜLŐ A HIBÁS

A ticek idegrendszeri tünetek. Az első, legfontosabb lépés, amit a szülő tehet: ne hibáztassa magát. A ticeket nem a szülők vagy a családi események okozzák. A második dolog, amivel a legtöbbet lehet segíteni, ha a ticeket nem tesszük szóvá. Minden olyan dolog, ami fokozott figyelmet vált ki a környezetből, hajlamos megerősödni és gyakoribbá válni, ezért próbáljuk a ticeket figyelmen kívül, megjegyzés nélkül hagyni. Ez nem azt jelenti, hogy ne beszéljünk róla: fontos, hogy a gyerekek is tudják, értsék, hogy mi történik velük. Az egyes ticek jelentkezésekor azonban a szülők akkor segítenek a legtöbbet, ha nem teszik szóvá, nem szólnak rá a gyerekekre.

Ha a ticek súlyossága aggasztó a szülők számára, vagy ha a ticelő gyereknek jelentős problémát, feszültséget, nehézséget okoznak, akkor harmadik lépésként érdemes lehet szakembert felkeresni. Javasolt ilyenkor gyermekpszichiáterhez fordulni, hiszen ő tud majd a további lépések (gyógyszeres és terápiás kezelések) megtervezésében is segíteni.

A cikk Dr. Nagy Péternek, a Bethesda Gyermekkórház gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvosának együttműködésével készült.

TOVÁBBI CIKKEK A TÉMÁBAN

Tikkel a gyerek, pánikol a szülő

Iskolai zaklatás: mi a szülő, a pedagógus és a pszichológus feladata?

Milyen figyelmeztető jelei vannak a játékfüggőségnek?

Hogyan éljünk együtt egy kiskamasszal?