TIKKEL A GYEREK, PÁNIKOL A SZÜLŐ

Mivel a tikkeléssel hagyományosan a pszichiátria-pszichológia foglalkozik, nagyon kevesen tudják, hogy maga a tic tisztán idegrendszeri eredetű tünet, melynek kialakulásában pszichológiai traumák nem játszanak szerepet. 

Ezt az elmúlt évtizedekben összegyűlt jelentős mennyiségű kutatás annyira egyértelműen alátámasztotta, hogy a WHO által kidolgozott, Európa legtöbb országában használt diagnosztikai rendszer, a BNO (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) legújabb kiadása már nem a pszichiátriai, hanem a neurológiai diagnózisok között tartja számon.

HOGYAN ALAKULNAK KI?

Az igazság tehát az, hogy a szakemberek az ilyen jellegű tünetek kialakulásáért napjainkban már az agy bizonyos működéseinek eltérését teszik felelőssé. Rengeteg kutatás foglalkozott és foglalkozik azzal, hogy mi okozza a ticeket, de pár szavas választ erre a kérdésre egyik sem talált. Ennek a fő oka az, hogy az agy kialakulása, fejlődése és működése elképesztően bonyolult folyamatokból áll, amelyekbe több ponton, több módon is kerülhet olyan hiba, ami végül ezeknek az egyébként mozgásos és hangadással járó tüneteknek a megjelenéséhez vezet.

NOTA BENE: A ticek kialakulása a legtöbbször örökletes, genetikai háttérrel történik, de ritkábban előfordulhat az agy fejlődését, működését befolyásoló olyan hatás, ami örökletes hajlam nélkül is ticek kialakulását eredményezi.

Azonban ezek is rendkívül bonyolult kölcsönhatások a szervezet és az idegrendszer különböző rendszerei között (sokat kutatott terület például az immunrendszer és a központi idegrendszer kapcsolata); olyan egyszerű tényezőt sosem azonosítottak a ticek hátterében, amelyre építve kialakulásuk elkerülhető lenne.

ELŐSZÖR KISGYERMEKKORBAN JELENTKEZIK

A ticek többnyire óvodás vagy kisiskolás korban jelennek meg először. Ritkán előfordulhat, hogy az első tünetek később észlelhetők, az azonban biztos, hogy mindenképpen gyermekkorban indulnak: a tic zavarok diagnosztikai kritériumainak egyike, hogy az első tünetek 18 éves kor előtt jelentek meg. Az egész többnyire a fejet, nyakat érintő egyszerű mozgásos tünetekkel kezdődik, ezt követően észlelhetők a más izomcsoportokat is érintő mozgásos ticek, majd a hangadásos ticek következnek. A ticek sajátossága, hogy mind rövidebb, mind hosszabb távon hullámzó lefolyást mutatnak. A tünetek intenzitása, súlyossága egy napon, héten vagy akár éven belül is többször változhat: az intenzívebb időszakokat sokszor minimális tünetekkel járó hetek vagy hónapok követik. Ez a hullámzó lefolyás a ticek idegrendszeri sajátossága és nem feltétlenül van összefüggésben az aktuális eseményekkel.

NE KOMBINÁLJUNK!

Az első tünetek megjelenésekor és később, egy esetleges tünetromláskor is fontos emlékezni arra, hogy a ticek idegrendszeri sajátosságok, nem pedig környezeti hatásokra adott reakciók. Az ember ösztönösen ok-okozati összefüggéseket keres a világban, ami egyfelől nagyon hasznos, hiszen ez az ösztön tett minket nagyon sikeressé a fajok között. Másfelől azonban előfordulhat, hogy két esemény véletlen időbeli egybeesését úgy értelmezzük, hogy az egyik okozta a másikat, akkor is, ha nem áll fenn ilyen kapcsolat. Ez pedig már nem annyira szerencsés, főleg a ticek esetében!

Az első tünetek megjelenése például gyakran esik egybe a kistestvér megszületésével vagy az iskola kezdetével, és ilyenkor automatikusan azt feltételezzük, hogy ez az esemény súlyos pszichológiai megterhelést okozott a gyermeknek, és ezért tikkel - de ez nem így van. Jegyezzük meg: a ticeket sosem pszichológiai tényezők okozzák!

FELNŐTTKORBAN CSAK RITKÁN TALÁLKOZUNK VELÜK

Az első tünetek után a ticek a fent leírt hullámzó lefolyást mutatják, de hosszabb távon - több éves távlatban - a tünetek súlyossága összességében általában enyhül. 18-20 éves kor között a tünetek a legtöbb esetben vagy megszűnnek, vagy annyira enyhévé szelídülnek, hogy közvetlen családtagokon kívül más alig veszi észre.

Szülőként pedig ne aggódjunk! Ugyan előfordul, hogy a ticek megmaradnak felnőttkorra is, de ez jóval ritkábban jellemző.



A cikk Dr. Nagy Péternek, a Bethesda Gyermekkórház gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvosának együttműködésével készült.


TOVÁBBI CIKKEK A TÉMÁBAN