A gyerekek többsége egyébként hamar megszokja, elfogadja, megszereti az új környezetet, megtalálja a helyét osztálytársai között, sőt barátokra is szert tesz. Néha azonban az alkalmazkodást megzavarhatják külső vagy belső tényezők, és kialakulhat a gyermek túlzott félelme az iskolától, iskolai helyzetekkel kapcsolatos eseményektől, szereplőktől, szituációktól.

MI FÁN TEREM AZ ISKOLAFÓBIA?

Az iskolafóbiának változatos, néha ijesztő tünetei is lehetnek. A korábban szobatiszta gyerek újra bepisil, szorongóvá válik, erősen rágja a körmét, tikkel. A felkelés egyre nehézkesebb, gyakoriak a reggeli rosszullétek, rendszeresen előfordulhat hasmenés, hányás vagy éjszakai nyugtalan alvás, akár rémálmok kíséretében is.

Az iskolától való szorongást kiválthatják tanulmányi és kapcsolatteremtési kudarcélmények, a feleléssel kapcsolatos félelmek vagy az iskolai erőszak bármely formája: a verbális, a mentális, a fizikai bántalmazás. Szerepet játszhatnak bennük a pedagógussal, az osztálytársakkal kialakuló konfliktushelyzetek, a beilleszkedési problémák és a kirekesztés.

Kialakulásában többféle tényező is szerepet játszik: milyenek az otthoni körülmények, hogy alakul a pedagógusokkal, az osztálytársakkal való kapcsolat, milyen a kisiskolás teljesítményhez való viszonyulása, de a sikerhez és a kudarchoz való hozzáállás is meghatározó lehet.

SOK MÚLIK A SZÜLŐN

Az iskolába lépésnél nemcsak a gyerek, de az egész család megmérettetik. A gyerek sikerét a szülő saját sikereként, kudarcát pedig saját kudarcaként értékeli. Így többszörösen is érzékeny a visszajelzésekre.

A gyerek szorongása mögött gyakran a szülők saját, korábbi negatív élményei rejlenek a teljesítménnyel, beilleszkedéssel kapcsolatban. A szülő korábbi életszakaszaiban átélt sikerei, kudarcai befolyásolják őt a gyerek iskolai problémáihoz való viszonyulásában is. Nem meglepő hát, hogy azokban a helyzetekben, szituációkban tudja jól támogatni gyermekét, amiket korábban ő maga is sikeresen oldott meg. Ellenkező esetben a félelmek, szorongások újraélednek, és ezek megakadályozzák a szülőt abban, hogy átsegítse a gyereket hasonló problémáin, sőt, ami még rosszabb, át is adhatja aggodalmát a gyereknek.

A tanuláshoz, teljesítményhez való viszonyulás, az önértékelés, önbizalom mind a családban alakulnak ki, és azok a képességek is ebben a közegben pallérozódnak, amelyek alkalmassá teszik a gyereket arra, hogy kikerülve a védett környezetből, megtalálja helyét a külvilágban is. A túlzott szülői elvárások fokozzák a szorongást, ami csökkenti a teljesítményt, a kudarcok pedig erősítik a szorongást és további kudarcokhoz vezethetnek.

HOGYAN TUDUNK SEGÍTENI?

A gyermekünk szorongására utaló jeleket a hozzá közel állók (szülők, pedagógusok) tudják a legpontosabban megfigyelni. A pszichológusoknak minden körülmény és részlet támpontot ad abban, hogyan tudják legjobban a családot, gyermeket segíteni, nevelési tanáccsal ellátni vagy terápiába bevonni. Fontos tehát felfigyelnünk arra, ha a gyermek alvásában, evésében, játékában, társas helyzetekben, viselkedésében, vagy testi reakciókban nagyon eltér a megszokottól. Nézzünk néhány példát! Ha eddig nyugodtan aludt egyedül az ágyában, de újabban minden ok nélkül felriad, nem sikerül egyedül visszaaludnia, vagy átmegy éjszaka a szülőkhöz, az nem jó jel. Ha eddig jól érezte magát közösségben, de hirtelen nem akar menni óvodába, iskolába vagy a nagyszülőkhöz, akkor is figyeljük oda! Ilyenkor érdemes megpróbálnunk megérteni, mi van a viselkedésváltozás mögött, és segíteni a gyermeknek az alkalmazkodásban.

Azokban az esetekben, amikor a tünetek hetekig tartanak, vagy túl intenzívek, esetleg ugyanazok a problémák több alkalommal is előjönnek (például nem hajlandó elválni a szülőtől), érdemes komolyabban utána járni, mi okozhat félelmet, mitől szorong gyermekünk. Ehhez klinikai gyermek szakpszichológus bevonására is szükség lehet.

MIVEL ENYHÍTHETŐK A SZORONGÁSOS TÜNETEK?

Szülőként és pedagógusként is fontos feladatunk, hogy megtanítsuk gyermekeink számára a hatékony stresszkezelő, szorongásoldó technikákat melyeket később önállóan is használni tudnak!

Fontos, hogy életmódjukban rendszeresen jelen legyen a zene, a játék és a mozgás. A kiegyensúlyozott gyermeki fejlődéshez elengedhetetlenül fontos a napi több órányi kötetlen játék, szabad levegőn való mozgás, és a szülő támogató jelenléte, szeretete, a kiszámítható, következetes, jutalmazásra épülő nevelés.

FORRÁS:

Barnhill (2014): DSM V. Klinikai esettanulmányok
Cohen L. J. (2016): Legyőzzük a félelmet! – A gyermekkori szorongások kezelése a játékos nevelés módszerével
Petzold H., Ramin G. (2002): Gyermekpszichoterápia
Ranschburg J. (2012) Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban. Saxum Kiadó

A cikk a Bethesda Gyermekkórház klinikai szakpszichológusának, Szegleti Gabriellának az együttműködésével készült.

TOVÁBBI CIKKEK A TÉMÁBAN

Mit csinál valójában a pszichológus?

Kórházba kerülés gyerekeknél: krízis és kontrollvesztés

Gyermekkorban is okozhat szorongást a stressz

Bullying az elkövető és az áldozat viszonyrendszerében