MILYEN FIGYELMEZTETŐ JELEI VANNAK A JÁTÉKFÜGGŐSÉGNEK?

Amikor a szülők észreveszik, akkor már többnyire nagy a baj. Milyen tünetekkel jár, mire figyeljünk oda, mi jelzi a függőséget? A jelenség mögött megbúvú idegrendszeri folyamatokról Szegleti Gabriella, a Bethesda Gyermekkórház neuropszichológusa beszélt nekünk.

A játékfüggőség kezelése, terápiája összetett feladat, melyben a gyógyszeres kezelésnek, a pszichoterápiának és viselkedésterápiának, valamint a függőség hátterében meghúzódó okok feltárásának egyaránt szerepe lehet. Mivel új problémáról van szó, mindenképpen további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy pontosabban meg tudják határozni a betegséget, és azt is, hogy milyen terápia a leghatékonyabb a kezeléséhez.

Tehát tulajdonképpen ott kezdődik minden, hogy valódi függőségről van-e szó vagy sem. A szülők számára igen idegesítő és zavaró lehet, ha azt tapasztalják, hogy a gyermeküket szinte semmi más nem köti le, csak a számítógépes játékok, nem is beszélve azokról a negatív hatásokról, melyeket az ülő életmód és a képernyő előtt töltött idő okoz.

MILYEN TÜNETEI VANNAK A FÜGGŐSÉGNEK?

Ahhoz, hogy a pszichológus el tudja dönteni, hogy a gyereknél milyen súlyos a helyzet, általában az APA (American Psychiatric Association) kritériumrendszerét használja.

Eszerint a következő kérdésekre adott válaszok segíthetnek a játékfüggőség diagnosztizálásában:
#1 Mennyi időt tölt a számítógépes játékokon való gondolkozással, vagy azzal, hogy azt tervezgeti, mikor játszhat legközelebb?
#2 Okoz-e nyugtalanságot, ingerlékenységet, hangulatingadozást, haragot vagy szomorúságot, ha nem tud játszani, ha csökkentenie kell a játékkal töltött időt, vagy ha abba kell hagynia a játékot?
#3 Kialakul-e a játékkal szembeni tolerancia, vagyis egyre többet és többet kell játszani ahhoz, hogy ugyanazt a pozitív élményt átélje?
#4 Érezte már azt, hogy kevesebb időt kellene játékkal töltenie, mégis képtelen megtenni az ehhez szükséges lépéseket?
#5 Hatással van-e a játék más tevékenységekre? Érdekli-e bármi más szabadidős tevékenység a játékon kívül, vagy semmi mást nem tart elég érdekesnek és élvezetesnek? Lemondott-e más szabadidős tevékenységekről, hobbikról azért, hogy még több időt tölthessen a játékkal?
#6 Folytatja-e a játéktevékenységet annak ellenére, hogy ennek negatív hatásai vannak az életére (kevesebbet alszik miatta, veszekszik a családjával, elkésik az iskolából stb.)
#7 Hazudott már a játékról, a játékkal töltött időről a családjának vagy a barátainak?
#8 Tudja-e a családja, baráti köre, hogy mennyit játszik, vagy megpróbálja ezt titokban tartani?
#9 Használta-e már a játékot arra, hogy ne kelljen szembenéznie egy problémával, konfliktussal vagy kellemetlen érzelemmel?
#10 Kockáztatta-e már azt, hogy elveszít egy fontos kapcsolatot vagy egy jó lehetőséget a játék miatt?

Természetesen, a játékfüggőség diagnosztizálása és a megfelelő kezelési terv összeállítása pszichiáter, addiktológus szakember feladata! Viszont, ha ezek közül a kérdések közül többre igennel válaszolna egy szülő, akár saját magával, akár gyermekével kapcsolatban, akkor érdemes lépni.

MIT TEHET A SZÜLŐ?

Van egy rossz hírünk: az, hogy ráparancsolunk a gyerekre, hogy hagyja abba, vagy megalázzuk, megbüntetjük, nem fog működni. Ehelyett bátorítsuk arra, hogy mozogjon, sportoljon többet, esetleg mi magunk is mozogjunk vele, ez ugyanis az önbizalomra, a fizikai egészségre, a hangulatra is pozitív hatással van.

Fontos, hogy beszélgessünk a gyermekünkkel arról, mit élvez a legjobban a játékban, miért olyan fontos neki, hogy rendszeresen játsszon. A virtuális barátokkal való találkozás, vagy az, hogy újabb és újabb küldetést teljesítsen, vagy versenyezzen? A válaszok segíthetnek megtalálni azokat a problémás területeket az életében, amelyektől a játékba menekül, ami esetleg hiányzik a mindennapokból.

Ha arra kérjük a gyermeket, hogy hagyja abba a játékot, kínáljunk fel neki egy alternatív elfoglaltságot, ami kimozdíthatja a gép elől. Lehetőleg adjuk meg neki azt a lehetőséget, hogy befejezze a játékot, az adott kört, és elköszönjön a csapattársaitól, ne nyúljunk bele enélkül és húzzuk ki a konnektorból a zsinórt.

Mi az ideális képernyőidő? Milyen szempontok szerint szabályozzuk? Olvasd el cikksorozatunk harmadik részét is!


A cikk a Bethesda Gyermekkórház klinikai szakpszichológusának, Szegleti Gabriellának az együttműködésével készült.


TOVÁBBI CIKKEK A TÉMÁBAN