A herék a magzati korban a hasüreg felől a lágyékcsatornán keresztül a herezacskókba vándorolnak. Normális esetben születéskor mindkét here a herezacskóban van, látható, tapintható. Időnként, különösen koraszülöttek esetében ez a folyamat késhet. Ilyenkor általában csak 6-12 hónapos korra történik a here leszállása. Ha ez mégsem következik be, akkor körülbelül a gyermek egy éves korában műtéti ellátásra van szükség.

A here leszállása a normális útvonalon belül bárhol elakadhat, így a nem leszállt here lehet a herezacskó felső pólusánál, valahol a lágyékcsatornában, vagy akár egészen magasan, a hasüregben is. Utóbbi esetén egyáltalán nem tapintható.

AMIKOR A GOLYÓ ROSSZ HELYRE GURUL

Ha kisfiunk születésénél mindkét here a zacskóban van, akkor minden rendben, hiszen ez azt jelenti, hogy a leszállás jó ütemben történt. Mégsem dőlhetünk hátra, hiszen a növekedés során a herék okozhatnak még néhány meglepetést.

Előfordulhat például, hogy a golyó nem a normális útvonalon vándorol, hanem teljesen más utat – combhajlatban vagy a két lágyékcsatorna közti terület – választ magának. Ebben az esetben ektópiás heréről beszélünk.

Könnyen lehet az is, hogy a fizikális vizsgálat során az orvos ugyan le tudja hozni a golyót a zacskóba, de nem tudja véglegesen ott tartani. Miért? Nézzük! Az ingaherét a normálisan is meglévő, csak ebben az esetben kissé túlműködő, úgynevezett cremaster reflex okozza. Ennek köszönhető, hogy a here képes egészen a lágyékcsatornáig felhúzódni. Éppen ezért az ingahere rendszeres ellenőrzést igényel. Szerencsére a helyzet serdülőkorra általában normalizálódik és nem igényel műtéti ellátást.

Megtörténhet, hogy a here a leszállt ugyan, de a növekedés során egyre feljebb húzódik. Ezt felszálló (ascendáló) herének nevezzük. Ennek több oka is lehet: egy korábbi, lágyéktáji műtétből maradt hegesedés vagy a herevezeték sérvtömlő okozta rövidülése. Az ingaherétől az különbözteti meg, hogy hiába tartjuk a herét a herezacskóban, ha elengedjük, nyomban felugrik. A felszálló here szoros megfigyelést igényel, és a rendellenesség a legtöbbször csak műtéttel hozható rendbe.

Ha a here egyáltalán nem tapintható, akkor feltételezhető, hogy a hasüregben rekedt. Csecsemőkorban az apró fennrekedt here képalkotó vizsgálatokkal is alig detektálható, ezért ilyen esetben a here megtalálása érdekében laparoszkópos műtétre van szükség. A túl magasan elhelyezkedő herék sokszor csak több lépésben, két-három műtétet követően vihetők le a herezacskóba. Olyan eset is előfordulhat, hogy egyáltalán nem találnak herét, ilyenkor herehiányról (agenesia testis) beszélünk.

A nem leszállt here egyébként általában nem okoz panaszt a gyermeknek. Ha újszülöttkorban még nincsenek a helyükön a herék, azt általában a gyermekorvos, vagy a szülő veszi észre.

MIÉRT FONTOS, HOGY LESZÁLLJON A HERE?

A herezacskón kívüli, körülbelül 2 Celsius-fokkal magasabb hőmérséklet kedvezőtlen hatással bír a herék további fejlődésére, érésére. Ennek következménye nem csak a here méretének csökkenése, atrófiája, de a benne lévő csírasajtek számának csökkenése is. Ez utóbbi, különösen két oldali nem leszállt herék esetében még a nemzőképességet is csökkentheti. Az egyoldali, időben kezelt hereleszállási zavarok azonban általában nem rontják az utódnemzési esélyeket.

A rejtettheréjűség egyik legkomolyabb következménye, hogy az idő múlásával megnő a heretumor kialakulásának veszélye. Hogy ezeket a problémákat elkerüljük, a szakorvos a nem tapintható here műtéti úton történő lehozatalát 6-12 hónapos kor között, de legkésőbb 18 hónapos korig javasolja.

Természetesen műtét után is fontos a rendszeres kontroll vizsgálat. Az esetleges fertilitási problémák kivizsgálása felnőttkorban végezhető el.

A cikk Dr. Petrovics András gyermeksebész együttműködésével készült.