A FASCIATRÁNING NEM 21. SZÁZADI TALÁLMÁNY

A fascia egy rendkívül dinamikus szövet, ami az őt érő erőhatásoknak megfelelően akár drasztikusan is képes megváltoztatni mechanikai tulajdonságait. Gyengédebb érintésre lágy, rugalmas elmozdulással, nagy erejű ingerekre pedig rigiditással válaszol.

Ha hatni szeretnénk a szövetre, mindig gyengéden vagy lassan kell közelíteni, hogy engedjen, beengedjen a szövet. Mindezek hátterében a hyaluron áll, mely viszkoelasztikus tulajdonságából fakadóan így reagál az erőhatásokra.

A FONTOS DOLGOKTÓL NE SAJNÁLJUK AZ IDŐT

Amikor testedzést végzünk – akár versenyszerűen, akár egyéb rehabilitációs vagy rekreációs céllal – a motoros képességek fejlesztését célozzuk meg: fejlődik az ízületek mozgékonysága, a koordinációs készségeink és a kondicionális képességeink is.

Sajnos az a tapasztalat, hogy manapság a sportolók a mozgékonyságfejlesztésre (nyújtásra és mobilizálásra) fordítanak a legkevesebb időt. Ugyanakkor a keleti sportirányzatok csakúgy, mint régen, nemcsak az erőre és stabilitásra, hanem az ízületi mozgékonyságra is nagy hangsúlyt helyeznek. Gondoljunk csak a méltán népszerű jógára, vagy a különböző küzdősportokra! Míg évtizedekkel ezelőtt inkább lokálisan fejlesztették az ízületi mobilitást, a helyzet mára némileg változott: sokan hisznek abban, hogy a teljes fasciavonalak mentén történő munka lényegesen hatékonyabb. Amikor a nyugati sporttudománynak még fogalma sem volt ezeknek a vonalaknak létezéséről és csak helyi, izolált nyújtásokról beszéltek (leginkább az izmok nyújtásáról), a keleti kultúrák már akkor is tudták, mitől döglik a légy. Ennek köszönhetően pedig egyre többen gondolják azt, hogy izom és fascia egymástól strukturálisan és funkcionálisan is elválaszthatatlanok.

A fasciális szemléletű mozgásprogramok főbb tényezői:
1. Dinamikus stretching.
2. Vektorálás – meghatározott irányú ingerek alkalmazása a fejlesztés céljának megfelelően.
3. Hosszú, akár teljes fascialáncra kiterjedő nyújtások.
4. Gyors kivitelezésű gyakorlatok az elasztikus tárolókapacitás növelésére.
5. Pliometrikus (szökkenő) gyakorlatok visszafogott, ruganyos kivitelezéssel.
6. Szöveti hidratáció javítása.
7. Izomérzékelés-fejlesztés.
8. Hosszútávú, kitartó munka a tartós eredményért.
9. Időzítés, speciális tréninggyakorlatok (fokozatosság elve, türelem).

A FASCIATRÉNING SEGÍT A REHABILITÁCIÓBAN

A fasciák folyton változnak, adaptálódnak, és mindezt azért teszik, hogy az elvárt funkcióhoz a lehető legideálisabb struktúrát biztosítsák. Egy esetleges diszfunkció esetén a fasciatrendszert célzó mozgásprogrammal, azaz a fasciatréninggel közelebb juthatunk a teljes rehabilitációhoz. A kutatási eredményekből egyértelműen látható, hogy egy edzett, fizikailag aktív mozgásrendszer még időskorban is kedvezőbb struktúrát mutat egy fiatal, de edzetlen emberhez képest. Bár még mindig nem tudunk eleget a fasciák tulajdonságairól, viselkedéséről és arról, hogy bizonyos ingerekre hogyan reagálnak, de a szakemberek a meglevő információk alapján viszonylag egyszerűen létre tudnak hozni egy olyan mozgásprogramot, ahol a kötőszöveti rendszer áll fókuszban.
A fasciatréning célja:
1. A kollagénszintézis ösztönzése (régiek bontása, új termelése).
2. Ideálisabb kollagénhálózat létrehozása.
3. A szövetek jobb nyújthatósága, rugalmassága.
4. A szövetekben tárolt rugalmas potenciális erő növelése.
5. A rétegek közötti folyadék viszkozitásának optimalizálása a rétegek egymáson való könnyebb elcsúszásának érdekében.
6. A fasciákban lévő idegvégződések stimulálása által magasabb szintű izomérzékelés.
7.  Optimális működés, jobb teljesítmény, gyorsabb regeneráció.

A cikk Szutter Bettina sportrehabilitációs tréner együttműködésével készült.

TOVÁBBI CIKKEK A TÉMÁBAN:

A fasciarendszer az emberi test különböző részeit köti össze

Mit csinál a sportrehabilitációs tréner?

A sportrehabilitáció szerves része a visszatérési folyamatnak

Amikor az edzés több kárt csinál, mint hasznot

Egészségpénztár blog
Webshop
Egészségszámla nyitása
VISSZA AZ EGÉSZSÉGROVATRA