MIT CSINÁL A SPORTREHABILITÁCIÓS TRÉNER?

Minden mozgásban benne van a sérülés lehetősége is. Főleg, ha az ember rendszeresen sportol. Félreértés ne essék, a sport jó, a sportolás elengedhetetlen! Ám amikor valaki lesérül, idő kell, amíg az élete vissza tud térni a régi kerékvágásba. Hetek, sokszor hónapok is eltelhetnek a következő edzésig. A sportrehabilitációs tréner feladata többek között az is, hogy rájöjjön, milyen testtartásbeli deficit vagy nem megfelelően kivitelezett mozdulatsor vezethetett a sérülés kialakulásához.

MITŐL JÓ EGY SPORTREHABILITÁCIÓS TRÉNER?

Tudja, hogy az emberi test test egy összetett csont-, izom-, fasciarendszer, ahol minden mindennel összefügg. Tudja, hogy egy sérülés rosszul gyógyulva, vagy rosszul kezelve újabb sérülésekhez vezethet. Test- és mozgáselemzésben profi, képes a sérüléssel érintett ízület mozgásos tesztjeit elvégezni, és bármikor elkészít egy teljeskörű sportrehabilitációs programot ín-, porc-, izom- és fasciasérülés esetén, ráadásul nem csak élsportolóknak! Emellett természetesen elkészíti és koordinálja is a rehabilitációs programot-mozgásterápiát, amihez ideális esetben lágyszövetterápiás eszközöket is alkalmaz (blade, köpöly, tape, flossing, egyéb mobilizációs technikák, masszázspisztoly).

A mozgásterápia eszköztára:
1. Mobilizáció, ROM-növelés.
2. Izomerő fejlesztés (izometriás, izotóniás; koncentrikus/excentrikus módon, zárt és nyílt láncban).
3. Izomerő-állóképesség fejlesztés.
4. Kardiális állóképesség fejlesztés.
5. Propriocepció fejlesztés.
6. Koordináció és ügyesség fejlesztés.
7. Pliometrikus gyakorlatok.
8. Core stabilizációs gyakorlatok.
9. Sportspecifikus gyakorlatok.

MILYEN TERÜLETEKEN TUD SEGÍTENI?

Egy sportrehabilitációs tréner az élsportolóknak és a tömegsportok szerelmeseinek is képes segíteni. Mivel számos szakemberrel – orvos, gyógytornász, sportágspecifikus szakezdő, sportpszichológus, masszőr – működik együtt, ezért nem csak a saját, hanem a társterületek fejlődését is folyamatosan figyelemmel kíséri. Alapvetően bármilyen sportsérülést képes rehabilitálni, legyen az izom-, ín-, szalag-, porc-, csont- vagy idegsérülés. Mivel a szövetek között eltérő a gyógyulási mechanizmus, ezért az időfaktor a tréner ellensége és jóbarátja is egyben.
 
A sérülések fokozatai:
Grade 1.: túlnyúlás, húzódás, mikroszakadás, zúzódás – a stabilitás nem vagy kis mértékben érintett.
Grade 2.: részleges szakadás, zúzódás, repedés – a stabilitás közepesen csökkent.
Grade 3.: teljes szakadás, törés – teljes instabilitás.


A sérülések kialakulásuk szerint lehetnek:
1. Traumás, akut sérülések (fedett-rázkódás, zúzódás, törés, ficam, túlnyújtás, rándulás, szakadás) és nyílt sérülések (agyrázkódás, vállficam, patella ficam, elülső keresztszalag sérülés, medialis oldalszalag sérülés, meniscus sérülés, Achilles-ín szakadás, akut izomsérülések).
2. Túlhasználatból eredő sérülések (vállízületi instabilitás, rotátor köpeny szindróma, teniszkönyök, golfkönyök, felső-alsó kereszt szindróma, piriformis szindróma, iliotibialis szalag szindróma, futó térd, baker cysta, ugró térd, sípcsonthártya gyulladás).
3. Strukturális fáradás okozta sérülések (törés, szakadás, a legtöbb túlhasználatból eredő sérülés).
4. Neuromuszkuláris diszfunkció.

AZ IDEGRENDSZER ÉS AZ IZMOK NEM KIELÉGÍTŐ KAPCSOLATA

Előfordulhat, hogy olyan sérüléssel találkozik a szakember, ami nem trauma kapcsán, hirtelen alakul ki, hanem az idegrendszeri irányítás deficitje miatt változik meg a mozgásfunkció ellátása, ami idővel tünetekhez vezet. Ezt nevezzük neuromuszkuláris diszfunkciónak. Miért nagyon alattomos ez a betegség? Mert a környező izmok, ínak és ízületek nagyon sokáig megpróbálják átvenni a sérült terület szerepét. Ilyenkor a megváltozott struktúra miatt egyes izmok alulműködnek, és helyettük más izmok veszik át a feladatot, melyek aztán idővel túlterhelődnek. Ez egyébként a túlhasználati szindróma egy speciális esete. Az is előfordulhat, hogy az izom még bírja, és az ízületek kezdenek el rendellenesen, másképp működni.

Tipikus, hogy soha nem a deficites terület jelez fájdalmat, hanem mindig az a rész, amelyik megpróbálja átvenni a szerepét. Ilyenkor a rehabilitációs program alapja a tartásrendezés lesz.

A neuromuszkulásis diszfunkciók körébe tartozik az propriocepció vagy izomérzékelés csökkenése,  kiesése is. Mivel a mozgásrendszer megfelelő működésének alapja a szomatoszenzoros rendszer, ezért, ha az izomérzékelésben zavar támad, hiába vannak erős izmok és szabályos ízületi struktúra, az adott terület funkcionálisan instabil lesz. Miért? Mert a szükséges információk hiányában a központi idegrendszer nem lesz képes a helyes módon vezényelni az ízület körüli izomműködést és általa az ízület stabilitását vagy mozgását. Mi okozhat izomérzékelés csökkenést? Sérülés, elhúzódó gyulladás, krónikus fájdalom, immobilizáció. Ebben az esetben a rehabilitációs programnak ki kell térnie a propriocepció helyreállítására is.


A cikk Szutter Bettina sportrehabilitációs tréner együttműködésével készült.

TOVÁBBI CIKKEK A TÉMÁBAN: