AMIKOR AZ EDZÉS TÖBB KÁRT CSINÁL, MINT HASZNOT
A traumás sérülésektől eltérően a túlhasználatból eredő és a fáradásos sérüléstípus valójában azonos okokra vezethető vissza. Legyen szó akár élsportról, akár tömegsportról, ezek fordulnak elő a leggyakrabban.
A sportrehabilitációs trénernél a páciensek a leggyakrabban szöveti fájdalmakra panaszkodnak, ami egyértelműen a szöveti túlterhelés (overused syndrome) következménye.
MI TÖRTÉNIK ILYENKOR A SZERVEZETBEN?
Az adott szövetet újra és újra ugyanaz az inger éri. A hosszú időn keresztül ismétlő mozgásminta a test számára egy idő után elviselhetetlenné válik, és jobb esetben fájdalomhoz, rosszabb esetben sérüléshez (szakadás, törés) vezet. A legtöbb esetben csak egy egészen pici mozdulat, erőbehatás váltja ki a sérülést. Általában nem is értjük, mi okozhatta a reakciót, hiszen nem csináltunk semmi szokatlant. Pedig ez az apró túlterhelési tényező volt az utolsó csepp a pohárban. Tipikusan ilyen futóknál a lábközépcsontok törése, ami egy egyszerű futásnál csak úgy megtörténik, vagy az Achilles-ín szakadása, ami sokszor csak egy sima lépéskor következik be. Enyhébb esetben a fájdalom fokozatosan, lassan alakul ki, ilyenkor a szövetet folyamatosan érő ingerre gyulladás a válasz. Ebbe a kategóriába tartozik például a teniszkönyök, a golfkönyök (tendinopathiák) vagy váll esetén az impingement szindróma.
VISSZA KELL MENNI A KÁLYHÁHOZ
Napjaink sportrehabilitációs trénereinek a legnagyobb célcsoportja pontosan ez a terület. A túledzettség nagyon gyakori a páciensek között. Sajnos kevés figyelem irányul a szöveti rugalmasság fenntartására és regenerációjára, ráadásul emellett a sportemberek az erősítést is túlzásba viszik. A helytelen edzésprogramok pedig szinte kivétel nélkül túlhasználati szindrómás problémákhoz vezetnek.
A cikk Szutter Bettina sportrehabilitációs tréner együttműködésével készült.