Lágyéksérvnek nevezzük a lágyékcsatornán előboltosuló sérvtartalmat. Ezt a kitüremkedést általában a belek egy része, a petefészek vagy a petevezeték tölti meg. Ha a kitüremkedés túl nagy, akkor előfordulhat, hogy a duzzanat már nem csak lágyékot érinti, hanem — a fiúknál — a here mellett is jelentkezik. Ilyenkor beszélünk heresérvről. Lányoknál ebben az esetben a sérv egészen a nagyajkakig is lehúzódhat. 

A KORASZÜLÖTTSÉG KOCKÁZATI TÉNYEZŐ

A gyermekkori lágyéksérv szinte minden esetben veleszületett betegség, ami sokszor már újszülött, csecsemőkorban észlelhető, de van, hogy csak később, gyerekkorban, az első tünetek megjelenésekor veszik észre.

Ha a betegség kialakulásának okára vagyunk kíváncsiak, a magzati fejlődés környékén kell kutakodnunk. Mi történik ilyenkor? A herék leszállásuk során a hashártyát maguk előtt tolva ereszkednek le a herezacskóba, ezzel egy úgynevezett hashártya kettőzetet képeznek a hasüreg és a here között. Ez a csatorna normális esetben a magzati fejlődés végére elzáródik, bizonyos esetekben azonban ez elmarad. Ebből lesz a lágyéksérv. Mivel ez a fejlődési szakasz körülbelül a harmadik trimeszter végére fejeződik be, ezért a lágyéksérv sokkal gyakrabban fordul elő koraszülötteknél, hiszen a magzat már azelőtt megszületik, hogy a folyamat befejeződne. Ugyanezen okok miatt a kétoldali lágyéksérv is náluk fordul elő gyakrabban.

A koraszülöttség tehát mindenképpen kockázati tényezőnek számít, ugyanis míg az időre született gyermekpopuláció körében a gyermekkori lágyéksérv előfordulása körülbelül három százalék, úgy koraszülötteknél ez akár a harminc százalékot is elérheti. Vannak olyan, ritkán előforduló kórképek is - cisztás fibrózis, kötőszöveti rendellenességek, köhögéssel járó krónikus tüdőbetegségek - amelyek esetén a lágyéksérv gyakrabban fordul elő. Az érintett csecsemők egyébként a legtöbbször fiúk.

Ha a nyitva maradt hashártyakettőzetbe nem kerül se bélrészlet, se petefészek vagy petevezeték, csak hasüregi folyadék, akkor vízsérvről beszélünk.

MILYEN TÜNETEK ESETÉN FORDULJUNK ORVOSHOZ?

Van, hogy a kisebb sérvek csak bizonyos időszakonként jelentkeznek, például nagyobb, hasfalat érintő fizikai igénybevétel esetén, vagy gyakori köhögéskor. Ezek a legtöbbször spontán visszahúzódnak a hasüregbe. A nagyobb lágyéksérvekkel, heresérvekkel már más a helyzet: ezek — amellett, hogy ijesztőek is lehetnek a szülők számára — nem húzódnak vissza, ugyanakkor a legtöbbször panaszt sem okoznak. Mindenesetre, ha a gyermekénél a lágyéktájékon szokatlan duzzanatot észlel a szülő, mindenképpen javasolt az orvosi vizsgálat. Kapkodásra, aggodalomra nincs ok, főleg, ha látszólag ez a gyermeknek semmiféle panaszt nem okoz.

MIKOR KELL MŰTENI?

Mivel a lágyéksérv legsúlyosabb és rettegett szövődménye a kizáródás, ezért sok esetben a gyermekorvos után a következő állomás a gyermeksebész. Sérvkizáródásnak nevezzük azt, amikor a sérvben rekedt belek vérellátását a sérvkapu leszorítja; ezért a belek nem tudnak visszacsúszni a hasüregbe és csapdába kerülnek. A csecsemő keservesen sír, lágyéktáji duzzanata feszessé válik, felette a bőre bepirosodhat. Ez az állapot tehát komoly tüneteket okoz, és szerencsére ritkán fordul elő. Ilyen esetekben természetesen azonnal orvoshoz kell fordulni.

Alapvetően minden lágyéksérv megoldása a műtét, ugyanakkor a csecsemőkorban csak néhány alkalommal észlelt, majd később nem jelentkező lágyéksérv akár meg is szűnhet.

A legtöbb gyermekkori lágyéksérv könnyen visszahelyezhető, így a műtét időpontját előre be lehet tervezni. Az újszülöttkorban észlelt lágyéksérvvel egyébként legalább fél éves korig érdemes várni, mert körülbelül ennyi idő kell ahhoz, hogy az altatás kockázata minimális legyen. A műtét során a nyitva maradt hashártyakettőzetet lekötik és ezzel lezárják a sérvkaput. A beavatkozás egy körülbelül két, három centiméteres lágyéktáji metszésen keresztül történik, aminek általában alig marad látható nyoma. A műtét után a regeneráció gyors, egy-két nap múlva már szaladgálhat a kis páciens.

Ugyan a kicsik fájdalomküszöbe változó, de legtöbbször alig fáj a műtéti terület. Mindezek ellenére az operációt követő első hónapban nekik sem javasolt semmilyen megerőltető, vagy sporttevékenységet végezniük.

A cikk Dr. Petrovics András gyermeksebész együttműködésével készült.