Maga a szorongás egy vélt vagy valós fenyegetettségre adott reakció, melynek testi, pszichológiai és viselkedéses tünetei egyaránt lehetnek. Testi tünet lehet például a heves szívdobogás, a mellkasi fájdalom, az izzadás, a nehézlégzés, a szájszárazság, az arc kipirulása, a gyakori vizelési inger, a szervi eltérés nélküli hasi panasz, a fejfájás, a lázas állapot. Pszichológiai szempontból bizonytalanság, tehetetlenség, kisebbrendűség érzése jelentkezhet, amely számos negatív, kétségbeesést mutató gondolattal párosulhat. Viselkedéses tünet lehet a sírás, a szemkontaktus hiánya, a kéztördelés, a körömrágás, az éjszakai elalvási-és átalvási nehézség, a szobatisztaság kialakulását követően megjelenő bepisilés. Előfordulhat akár bizonyos fokú ellenállás, visszahúzódás, elkerülés a gyermek viselkedésében. A fent felsorolt érzelmi, gondolati, testi és viselkedéses faktorok szoros összefüggést mutatnak egymással.

MINDEN ÉLETKORNAK MEGVAN A MAGA SZORONGÁSTÍPUSA

Léteznek olyan félelmek, amelyek egy adott életkorra jellemzőek, ezáltal a normál fejlődés velejárói.
Újszülött-és csecsemőkorban az éles zajok, a mélység és a biztonságot jelentő kötődési személyektől való elválás idézhet elő félelmi választ. A 8 hónapos kor körül jelentkező szeparációs szorongás az elsődleges gondozótól való elszakadásra utal, amely körülbelül egy éves korig áll fenn. Későbbi életkorban a gyermek életében fellépő változások hasonló szorongásos reakciót válthatnak ki. Ha ez túlzott mértékben és tartósan fennáll és a mindennapi működést is károsan befolyásolja, akkor szeparációs szorongásos zavarnak nevezik.
Óvodáskorban igen jellemző a sötéttől, a haláltól, a balesettől és a betegségektől való félelem.
Kisiskolás korban az ismeretlen szituációk mellett, állatoktól, víztől, haláltól való félelem lehet előtérben. Bármely életkorban jelen lehetnek az úgynevezett specifikus fóbiák, amelyek egy adott tárgyhoz vagy szituációhoz kapcsolódóan jelentenek túlzott, azonnali félelmi reakciót. Számos tényező kiválthatja ezt a félelmet, az állatok éppúgy, mint egy vihar, de sok esetben a vértől vagy a szűk helyektől is félnek a gyerekek. Nagyon gyakran igyekeznek elkerülni a félelmet kiváltó tárgyat vagy helyzetet. A generalizált szorongásos zavar esetében a félelem nem pár dologra irányul, hanem állandó jelleggel jelen van és szomatikus tünetekkel együtt lép fel. Iskolás korban a feladathelyzetekhez kötődően teljesítményszorongás jelentkezhet, valamint a társas helyzeteket érintő megfelelés és beilleszkedés kérdése válik hangsúlyossá.
A későbbiekben serdülőkorban a teljesítményen túl a kortársközegbe való beilleszkedés kerül a középpontba. A szociális helyzetekhez köthető szelektív mutizmus esetén a gyermek csak közvetlen családtagjaival kommunikál. Az óvodában, iskolában felnőttekkel és kortársakkal sem kommunikál verbális csatornákon. A szociális szorongásos zavarban érintett gyermek a társas helyzetekkel szemben él meg fokozott szorongást, ami kiterjedhet a mások előtti megszólalásra és a más emberekkel együtt történő étkezésre is. Ebben az esetben a gyerek igyekszik elkerülni azokat a szociális helyzeteket, amelyek elutasítást vagy megszégyenülést jelenthetnek számára. A pánikzavar leginkább serdülőkortól jelenik meg. Olyan visszatérő, váratlan, hirtelen jelentkező pánikrohamok mutatkoznak meg, amelyek megjelenése között erőteljes félelem tapasztalható az újabb roham miatt, valamint annak elkerülésére tett próbálkozások is megfigyelhetőek. Egy pánikroham igen intenzív félelem mellett, testi tünetekkel (heves szívdobogás, izzadás, remegés, mellkasi fájdalom, szédülés) is párosul. Agórafóbia esetén a gyermek attól tart, hogy bizonyos helyzetekben (pl. tömegközlekedés, nyílt vagy zárt tér, tömeg) pánikroham jelentkezik és nincs menekülési lehetősége. A korábbi cikkünkben már említett kényszerbetegség esetén akaratlanul jelennek meg a gyermek, serdülő számára idegenként ható kényszergondolatok, amelyek szorongást keltőek és gyakran kényszercselekvések formájában oldódnak fel.

MIKOR KEZDJÜNK EL AGGÓDNI?

Számos viselkedésben megjelenő változás utalhat szorongásra. Ha gyermek nem akar elmenni az óvodába, iskolába. Ha látszólag ok nélkül feszült lesz, ha bizonyos helyzetekben tartósan elutasítóan viselkedik. Ha aktivitása nagymértékben csökken, visszahúzódóvá válik. Ha alvása zavart lesz, rémálmok gyötrik. Ha a problémák tartósan, több hete fennállnak, akár fokozódnak, és a gyermek mindennapi tevékenységeire jelentős mértékben káros hatással vannak, kérjük a szakember segítségét!

Ha úgy látjuk, hogy a gyermek félelmi reakciója az életkori szintjéhez viszonyítva túlzott mértékű, valamint a probléma ismételt közös megbeszélése sem változtat a helyzeten, irány a pszichológus!

A STRESSZ SEM ELHANYAGOLHATÓ TÉNYEZŐ

A szorongásos zavarok megjelenésének okai között a stressz is megtalálható. Evolúciósan kialakult egy olyan működésmód, amely felkészíti az embert a fenyegető szituációkra. Selye János, magyar kutató írta le ezt a folyamatot, amely szerint stressz hatására testünk a veszélyhelyzetben harcolj vagy menekülj állapotba kerül. Mindezt különböző testi reakciók kísérik, így heves szívdobogás, szapora légzés, magasabb vérnyomás, vércukorszint emelkedés jelentkezik. 

Egy éberebb állapot alakul ki. A szervezet a további stresszhatásra védekezéssel reagál, állandósulnak a testi tünetek, a szorongás egyre intenzívebbé válik. A test az alkalmazkodáshoz az energiatartalékait feléli és kimerül. A tartós, intenzíven jelenlévő stressz szorongáshoz vezet.

A fentiek mellett biológiai és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszhatnak a gyermekkori szorongásos zavarok kialakulásban. A szorongásra való hajlam öröklődhet, emellett kedvezőtlen életesemények, különböző nevelési elvek, esetleges bántalmazás és családon belüli konfliktusok is hozzájárulhatnak a szorongásos zavarok kialakulásához. Számos jelentős életesemény kapcsán jelentkezhet még szorongás, gondoljunk csak egy, a gyerek hozzátartozói között bekövetkezett halálesetre, a szülők konfliktusára, válásra, költözésre, balesetre, kisebb testvér születésére, vagy egy rosszkor jött óvoda-iskolaváltásra.

HOGYAN SEGÍTHETÜNK?

A gyerekeknél kifejezetten szorongásoldó hatása van a testmozgásnak (séta, csapatsportok, futás, tánc), a kreatív, kézműves tevékenységeknek (rajzolás, színezés, festés, gyurmázás), az olvasásnak, a zenehallgatásnak, a naplóírásnak és a társasjátékozásnak is. A szakemberek kisebb gyermekeknél sok esetben a relaxációs mesekönyv történeteinek olvasását is javasolják.

Ha pszichológus segítségét kérjük, többféle terápia is szóba jöhet. Kisebbeknél a progresszív izomrelaxáció által megtapasztalhatja a gyermek, milyen érzés tudatosan megfeszíteni és ellazítani az izmait.  

Kamaszkortól viszont már egy másik relaxációs technika, az autogén tréning alkalmazása ajánlott. Emellett a lassú vagy hasi légzés technika, valamint a vizualizációs és problémamegoldó módszerek alkalmazása is szorongásoldó hatású.  

A kognitív viselkedésterápiás technikák által befolyásolhatóvá válnak a gondolatok, az érzelmek és a viselkedés. A viselkedésterápiás technikák pedig a tanuláslélektant hívják segítségül: a szisztematikus deszenzitizálás során például apróbb lépésekben, fokozatosan szembesítik a gyermeket a félelmet kiváltó dologgal vagy helyzettel. Először képzeleti munkával, később a valóságban is. Ebben az esetben az ijesztő ingerrel való találkozás folyamatosan megismétlődik. A kognitív technikákkal azt derítik ki, hogy mi áll a gyerek szorongást keltő gondolatainak a hátterében. Miután beazonosították, megpróbálják ezeket módosítani, hogy a gyerek már ne szorongjon miattuk többé. Ezen kívül, például a fóbiák esetében önkontroll stratégiák is kialakíthatóak. A szakember szülővel folytatott konzultációs alkalmai lehetővé teszik a jelentkező panaszok hátterében lévő tényezők pontos megértését.

Fiatalabb gyermekek esetében a szülővel egyeztetve óvodapedagógus vagy pedagógus bevonásával a jutalmazásos módszer is megoldást jelenthet, míg csoportos formában általában a pszichodrámát és az önismereti foglalkozásokat javasoljuk – jegyezte meg a szakember. 

Egyes esetekben szociális készségfejlesztő tréningen való részvétel is indokolt lehet, de szükség esetén a gyermekpszichiáter a pszichoterápia mellett gyógyszeres kezelést is kérhet.

FORRÁS: Deliága, É. & Lovász, H. (2019). Mit kezdjünk a szorongással? Budapest: Kulcslyuk Kiadó.

Nagy, P. (2015). Szorongásos zavarok. In. J. Balázs & M. Miklósi (Eds.) , A gyermek-és ifjúkor pszichés zavarainak tankönyve. (pp. 101-109.) Budapest: Semmelweis Kiadó.

A cikk a Bethesda Gyermekkórház klinikai szakpszichológus jelöltjének - Mohácsi Magdolna  - együttműködésével készült.

TOVÁBBI CIKKEK A TÉMÁBAN

Mit csinál valójában a pszichológus?

Kórházba kerülés gyerekeknél: krízis és kontrollvesztés

Kényszergondolatok és kényszercselekvések csapdájában