ÜLÉS HELYETT INKÁBB ÁLLJUNK

A home office térhódításával egy időben az aranyér, mint diagnózis is egyre többször hangzott el az orvosi rendelőkben. Mi lehet ennek az oka? Okozhat-e az ülőmunka önmagában aranyeret? A válasz sajnos igen.

Az aranyér kialakulását és rosszabbodását többféle életviteli tényező is befolyásolhatja.

KEZDJÜK AZ ÉTKEZÉSSEL

Mostanában nagyon divatos lett kijelenteni, hogy mindennek az alfája és az origója az étkezés. Nos, ha egy proktológust kérdezünk meg ezzel kapcsolatban, szinte biztos, hogy hevesen bólogatni kezd majd, és elmondja, hogy ez bizony így igaz. Ha szeretnénk megszabadulni ettől az életünket igencsak megkeserítő problémától, akkor valóban fokozottan oda kell figyelnünk a táplálkozásunkra. Mire gondol a költő, vagyis ebben az esetben a proktológus? Arra, hogy aranyeres panaszok esetén elsősorban a kemény, szorulásos, vagy a híg, hasmenéses, allergizáló székletet okozó táplálkozást kell megváltoztatni. Miért? Mert ezek nem csak aranyeret, hanem akár fájdalmas végbélrepedést, bőr- és bélgyulladást, záróizomgörcsösséget, azaz duzzanatot, vérzést, viszketést, váladékozást, végbél- és kismedencei fájdalmat is okozhatnak. A kismamáknak és a nehéz fizikai munkát, vagy rendszeres, súlyzós mozgást végző embereknek sincs jó hírünk: az olyan, nagy hasi és kismedencei nyomásviszonyokat okozó állapotok, mint a terhesség, a jelentős túlsúly, de akár a rendszeres, nehéz súlyokkal történő megerőltetés is növeli az aranyér esélyét. Kevesen érzik, ezért kevesen gondolnak arra, hogy a helytelen székelési szokások nagyban elősegítik az aranyér kialakulását és bizonyos esetben rosszabbodását is.

MIT TEGYÜNK, HA KIJÖTT ÉS ELŐLREESIK

Ha a belső aranyér megduzzad, megnyúlik, és a helyzet még nem súlyos, életmódváltással és a megfelelő székelési szokások elsajátításával a panaszok jórészt csökkenthetők. Nem súlyos aranyér esetén az állapot akár vissza is fordítható. A belső, nem végstádiumú aranyér visszahelyezése lehet ugyan sikeres, de a rendszeres, magunkon végzett tortúrát érdemes orvosi segítséggel elhagyni.

A külső, valódi aranyér sokszor a legkisebb rányomásra is megduzzad. Ilyenkor hiába csinálunk mindent jól, a helyzeten sokat már nem tudunk javítani, sőt! Lassan, de biztosan romolni fog az állapotunk. A külső, bőrrel fedett valódi aranyér a végbélbe csak nagy fájdalmak árán és tartós eredmény nélkül helyezhető csak vissza. Ha az aranyérből az azt feszítő vért kinyomkodjuk, az átmeneti enyhülést hozhat, ám ennek jótékony hatása általában csak a következő székelésig, guggolásig szokott tartani.
Amennyiben a végbélben megpattanó ér hatására a bőr alatt kisebb-nagyobb bevérzés, rögös aranyér jön létre, az szinte mindig eloszlik, felszívódik pár héten belül. Ezt egyébként éppen az előzőek miatt teljesen értelmetlen és rendkívül fájdalmas is a végbélbe benyomni. Ne csináljuk!

Orvoshoz nagy fájdalom, rendszeres előreesés esetén érdemes fordulni, különösen azért, mert a kívül tapintott duzzanat akár más betegséget (fájdalmas, veszélyes tályogot, vagy végbélpolipot, - daganatot) is jelenthet.

NE ÜLJÜNK SOKAT

Azon kívül, hogy a mozgásszegény életmód az általános fizikai és mentális állapotukra is rányomja a bélyegét, az ülő munka sajnos aranyeret is okozhat. Ennek több magyarázata is ismert. Egyrészt a hosszabb ülés miatt a hasi nyomás a végbél tájékára helyeződik, aminek következtében az aranyerekben található vér pangani kezd, másrészt az ülő életmód miatt lassul a bélműködés, keményedik a széklet, és máris ott vagyunk, ahol a part szakad: az aranyeres panaszok kapujában. A szakemberek tapasztalatai szerint a hosszabb ülés hatására a záró- és kismedencei izmok vagy  elpetyhüdnek, vagy ennek éppen az ellenkezője jön létre, tehát befeszesednek, bekeményednek. A helyzet az, hogy mindkét állapot ugyanúgy az aranyerek és más végbélbetegségek kialakulását segíti elő. Mit tehetünk, hogy mindezeket elkerüljük? Kezdésnek figyeljünk oda arra, hogy ne üljünk sokat egyhuzamban! Ha tehetjük, dolgozzunk álló helyzetben, ha nem, akkor iktassunk be kisebb sétákat a napunkba! Tartsuk karban a testünket, különös tekintettel a testsúlyunkra, a megfelelő folyadék bevitelre, táplálkozásra, és nem utolsósorban tanuljuk meg elsajátítani a helyes székelési szokásokat!


A cikk Dr. Bánfalvi Péter proktológus szakorvosnak az együttműködésével jött létre.


TOVÁBBI CIKKEK A TÉMÁBAN: