MI TÖRTÉNIK A PROKTOLÓGUSNÁL?

Végbéllel kapcsolatos panaszaink vannak. Nagy nehezen rávesszük magunkat arra, hogy bejelentkezzünk a proktológushoz. Már napokkal előtte másra se tudunk gondolni, csak arra, hogy mégis mi fog történni a vizsgálaton. Mennyire lesz kellemetlen, vagy urambocsá’ megalázó? A kellemetlenség-érzet egyénenként változó, de a megalázást nyugodtan kivonhatjuk az egyenletből, hiszen az orvosnak nem az a célja, hogy a beteg rosszul érezze magát, hanem az, hogy lehetőleg a páciens méltóságának megőrzésével felállítsa a diagnózist, és a végén megoldást találjon a problémára.

Pedig a szakembernek nincs könnyű dolga, hiszen a különféle végbélbetegségek sokszor hasonló tüneteket okoznak. A proktológus feladata, hogy rendet vágjon a káoszban, ami azt is jelenti, hogy a sok hasonló panasszal érkező beteg közül képes legyen kiszűrni, ki az, aki aranyérrel küzd, és ki az, akinek teljesen más típusú gondja van. A proktológiai betegségek ugyanis egyénre szabott kezelést igényelnek.

A KEZELÉSI TERV BETEGENKÉNT VÁLTOZHAT

Talán már említettük, hogy pusztán a tünetek felsorolása alapján korrekt diagnózist és kezelési tervet felállítani az esetek többségében nem lehet. Ezért van szükség a proktológiai vizsgálatra, ami három, teljesen elkülönülő részből áll.

Az első rész a problémák megbeszéléséből, a szokások, egyéb betegségek, előzmények kikérdezéséből, az úgynevezett anamnézis felvételéből áll. Ezt követi a testi, fizikális vizsgálat, és általában az ettől való félelem az, ami a legtöbb embert visszatartja a bejelentkezéstől.
A végbélvizsgálat során az orvos először a végbél bőrét nézi meg, majd a fizikális vizsgálat során megtapintja a végbél belső felszínét is, ami okozhat egy-két perc kellemetlenséget. Ha ezeken túlesik az ember, következik az eszközös vizsgálat. A rövidebb végbéltükrözés, az anoszkópia során egy viszonylag rövid, körülbelül 6-8 centiméteres bevilágított csövön keresztül néz bele az orvos a végbélbe. A hosszabb, 12-24 centiméter hosszú tükrözés, vagyis a rektoszkópia során ugyan a végbél felfújása kellemetlen hasi görcsöket okozhat, viszont így a végbél magasabban fekvő területei is biztonsággal átvizsgálhatók, ennek köszönhetően pedig a végbél felső részén található problémákra is fény derülhet. Amennyiben az orvos szükségesnek tartja, további vizsgálatok (például végbélultrahang, CT, MR, egyéb képalkotó vizsgálatok, vastagbéltükrözés, izomaktivitás mérés (EMG), szövettani, egyéb mintavétel) következnek. Ha a proktológus úgy látja jónak, a kezelés azonnal, a vizsgálatot követően, ott helyben megkezdhető.

A diagnózis felállítása után a páciens és az orvos közösen átbeszélik a kezelési tervet, valamint az esetleges kontrollvizsgálat lehetőségéről is szó esik. A konzultáció végén a beteg általában megkönnyebbült sóhajjal áll fel, és nem is érti, mi miatt aggódott ennyire.

OTT KELL LENNÜNK FEJBEN IS

Az ilyen vizsgálatokon, ahol az orvos az intim szféránkba, a személyes terünkbe is behatol, az emberek nagy része érzelmileg egyfajta sokkot él át. Azért, hogy ez a sokk a lehető legkisebb legyen, az embernek érdemes erre nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is felkészülni. Hogyan tehetjük ezt meg? Még az időpontunk előtt gondoljuk át a napi rutinunkat, panaszainkat, előzetes betegségeinket, gyógyszerszedésünket, műtéteinket, gyógyszerérzékenységüket, és szedjük össze a korábbi orvosi papírjainkat is. A nagy nap reggelén, még a végbélvizsgálat előtt mindenképpen székeljünk, ha tudunk. A széklet eltávolítása érdekében történő hashajtózás semmiképpen sem javasolt, mivel a vizsgálat minőségét ez nagyban ronthatja, ráadásul a diagnózis felállítását is félreviheti. Amennyiben izgulósak vagyunk, érdemes a konzultáció előtt jegyzetelni. Írjunk le minden olyan fontos dolgot, amit meg szeretnénk említeni, vagy beszélni az orvossal! A proktológus pontosan tudja, hogy a vizsgálat alatt könnyen komfortzónán kívülre kerülünk, ezért kifejezetten szereti, ha ilyen tekintetben is felkészülten érkezünk meg a rendelőbe.

HOL ÉS MIKOR FÁJ, HA FÁJ?

A proktológiai vizsgálat során három okból érezhetünk kellemetlenséget vagy fájdalmat, de van egy jó hírünk: ezeknek a rossz érzéseknek a nagy része csökkenthető, elkerülhető. Sokan csak a vizsgálat közben döbbennek rá, hogy mennyire rosszul tűrik lelkileg a helyzetből adódó kiszolgáltatottságot. A vizsgálat miatti pszichés terhelés, és a vizsgálat természetéből adódóan idegen testi érzetek szintén nem segítenek az ellazulásban. Sokan - a kellemetlen testi érzetek hatására - hajlamosak reflexszerűen összeszorítani a záróizmot, ami nemcsak nagyban megnehezíti a vizsgálatot, de igen fájdalmassá is teszi azt.

A magasabb tükrözés, a rektoszkópia során érzett hasi felfúvódással sajnos hiába szeretnénk, nem tudunk mit kezdeni. De ha előre meg tudjuk magunkkal beszélni, hogy ez a helyzet ugyan elkerülhetetlen, és nagy valószínűséggel nem kerül be életünk legjobb élményei közé, de azért nem is a világ vége, akkor ennek a korábban említett védekező reflexnek, vagyis a záróizomgörcsnek a súlyossága nagyban csökkenthető. Amennyiben az orvos lelkileg is tud minket támogatni, türelmes és elmondja, mit miért csinál, akkor a proktológiai vizsgálathoz köthető kellemetlen lelki és testi érzések, fájdalmak a legtöbbször elkerülhetők.

A cikk Dr. Bánfalvi Péter proktológus szakorvosnak az együttműködésével jött létre.

TOVÁBBI CIKKEK A TÉMÁBAN:

Proktológushoz csak akkor megyünk, ha nagyon muszáj

Tények és tévhitek a proktológia világából