PROKTOLÓGUSHOZ CSAK AKKOR MEGYÜNK, HA NAGYON MUSZÁJ

Széles körben elterjedt tévhit, hogy proktológushoz csak az idősebb korosztály tagjai mennek, vagy esetleg még azok a kismamák, akik épp most vannak túl egy hüvelyi szülésen. Ez azonban így, ebben a formában nem igaz. A hazánkban gyakorlatilag népbetegségnek számító aranyeresség valóban az egyik leggyakoribb ok, ami miatt az emberek proktológushoz fordulnak, de korántsem az egyetlen. A betegek valamilyen mélyről gyökerező, ősi szégyenérzet miatt sokszor még a szakorvossal sem szeretnek beszélni a végbéllel kapcsolatos problémáikról, pedig sok szenvedéstől megkímélhetnék magukat, ha időben segítséget kérnének.

A végbél betegségeivel foglalkozó tudományág, a proktológia, tulajdonképpen a sebészetnek egy olyan részterülete, ami a végbelet érintő, leginkább jóindulatú megbetegedésekkel foglalkozik. Maga a végbél egyébként az (arany)ereken kívül tartalmaz más szöveteket, érző és mozgató idegeket, bőrt és nyálkahártyát, izmokat és mirigyeket is. Ennek megfelelően a proktológia is több más orvosi ág (például a bélrendszerrel foglalkozó gasztroenterológia vagy a bőrgyógyászat) határterületeként képzelhető el. A végbél különböző megbetegedései kortól és nemtől függetlenül kialakulhatnak. Talán hihetetlen, de minden harmadik embernek volt már életében legalább egyszer olyan proktológiai problémája, ami megnehezítette a mindennapjait, és amivel mindenképpen orvoshoz kellett fordulnia.

A DIAGNÓZIS FELÁLLÍTÁSA SOKSZOR LEHETETLENNEK TŰNIK

Mivel sokféle végbélbetegség létezik és a tünetek a megtévesztésig hasonlítanak egymásra, ezért pusztán a beteg által felsorolt panaszok alapján kifejezetten nehéz pontos diagnózist és megfelelő kezelési tervet felállítani. Ráadásul a végbélproblémákkal kapcsolatos szűkös szókincsünk, szégyenlősségünk sem segíti az orvosokat a gyors diagnosztikában. A leggyakrabban vérzés, fájdalom, kitüremkedő előesés, esetleg viszketés, váladékozás, nehéz székelés miatt keresik fel a proktológust. Üdítő változás az elmúlt évekhez képest, hogy a páciensek, okulva ismerőseik, rokonaik rossz példájából, akár teljes panaszmentesség esetén is jelentkeznek végbélszűrésre. A végbélpanaszok sokszor csak átmenetiek, de visszatérő, nem szűnő vagy súlyosbodó panaszok esetén mindenképpen javasolt a proktológiai kivizsgálás. Gyakori eset, hogy a félreértett panaszok miatt vizsgálat nélkül kezdett öngyógyítás elhúzódó félrekezeléshez, állapotromlásához vezet.

MELYEK A LEGGYAKORIBB PROKTOLÓGIAI PROBLÉMÁK?

A végbélbetegségek közül a két leggyakoribb probléma az aranyér és a végbélrepedés. Mindkettő a sokszor helytelen életmódi, székelési szokások miatt alakul ki.  A kivizsgálás során a fentiek mellett a végbél különböző gyulladásaira, sérüléseire, daganataira és fertőzéseire is fény derülhet. Kevesen tudják, de fontos, hogy maga az aranyér sokszor panaszmentes, és a panaszokat nem a feltételezett aranyeresség, hanem más végbélprobléma okozza. Sőt, egyes végbélbetegségek együtt, egymás tüneteit erősítve is kialakulhatnak.

AZ EGYNAPOS MŰTÉTEK KORÁT ÉLJÜK

A sokféle végbélprobléma sokféle vizsgálatot és kezelést igényel. Az adott betegség súlyosságától, az életviteltől és a kívánt eredménytől függően a szakorvosok általában más-más kezelést javasolnak. Az ismeretek, a gyakorlat és a technika fejlődésével egyre többféle betegség kezelhető kórházi befekvést nem igénylő beavatkozással. A korábban szinte kizárólagosan végzett vágás-varrásos műtéteket egyre gyakrabban váltják fel azok a lézeres, radiofrekvenciás, vagy más, speciális műszerrel végzett eljárások, amelyek nem csak attól jobbak, hogy a szervezetet sokkal kisebb terhelésnek vetik alá, hanem attól is, hogy sokszor jobb végeredménnyel kecsegtetnek, mint elődjeik. Ehhez pedig nem feltétlenül kell a betegeknek akár több napot is a kórházban tölteniük, hiszen a technológiai fejlődésnek hála ezeket a korábban nagy beavatkozásnak számító műtéteket ma már egy egyszerűbb, egynapos sebészeti vagy ambuláns beavatkozással is meg lehet úszni. Nem szabad elfelejteni, hogy egy-egy ilyen beavatkozás előtt mekkora jelentősége van a pontos diagnózis felállításának, ahogy azt sem, hogy mennyire fontos az a rehabilitáció, ami más szakterületeken általában már a kezelés részét képezi. Azokban a speciális intézményekben, ahol ilyen ellátást kapnak a betegek, a végbélultrahang-vizsgálat, a nyomás- és izomaktivitás mérése nemhogy elérhető, hanem az alapellátás részeként épült be a kezelési tervbe.

A cikk Dr. Bánfalvi Péter proktológus szakorvosnak az együttműködésével jött létre.

TOVÁBBI CIKKEK A TÉMÁBAN:

Tények és tévhitek a proktológia világából