Sokat beszélünk arról, hogy a gyerekek mennyire kütyüfüggők tudnak lenni, és arról is, hogy szülőként nagyon nehéz rendet tenni ebben a témában, meghúzni a határokat. Főleg úgy, hogy az online világ a szociális életnek egy elég fontos színterévé vált, ahol a barátok suli után, vagy szünetekben találkoznak, együtt játszanak, sőt még beszélgethetnek is.

Egyáltalán, mi is pontosan a képernyőidő? És mitől káros? Ha káros.

MEDDIG KONTRA MIT ÉS HOL?

A képernyőidővel kapcsolatos kutatások és hatásvizsgálatok egyik jogos kritikája, hogy nem határoznak meg egy egységes definíciót. Ugyanúgy képernyőidőnek számít a virtuális kapcsolattartás (legyen az messenger és viber chat a barátokkal vagy éppen skype telefon a külföldön élő unokatesóval), mint a videójátékozás, az instagramozás, vagy az edukációs céllal internetezők, online tanfolyamot végzők számítógéphasználata is. Nem kell szakértőnek lennünk, hogy belássuk, nagy különbségek lehetnek a fent felsorolt tevékenységtípusok, és ezek hatásai között. Éppen emiatt nem meglepő a kutatási eredmények nagy szórása.

ÉSSZEL HASZNÁLJUK!

A negatív hatásokkal kapcsolatos eredmények (megbízhatóságuk megkérdőjelezhetősége mellett is) az utóbbi években elindítottak egyfajta pánikhangulatot, melynek köszönhetően a képernyővel rendelkező kütyük, és úgy általában a modern technika eszközei egyéni szinten sokszor démonizálódnak.

Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia legutóbbi ajánlása szerint a gyerekeknek már 18 és 24 hónap között is lehet kütyüt adni a kezébe, ha van aktív szülői jelenlét, és nekik készített (készségfejlesztő) tartalmakkal ismerkednek. Szintén a legaktuálisabb kiadványba foglalták bele, hogy 2 és 5 éves kor között érdemes a képernyőidőt napi egy órában maximalizálni, lehetőleg szintén szülői felügyelettel. Későbbi életkorokban is fontos „kütyümentes” időbeli és térbeli kereteket kijelölni (mikor és hol nem szabad), illetve figyelni arra, hogy a képernyő előtti idő ne menjen a kellő alvás- és mozgásmennyiség rovására, illetve ne zavarja meg a családi életet.

Az életkori sajátosságokkal kapcsolatban szem előtt kell tartanunk, hogy a gyerekek a világ aktív felfedezőiként fejlődnek. Idegrendszeri érésükhöz a háromdimenziós világ tapasztalatai szükségesek. Ez kétéves kor előtt esszenciális, de még utána is évekig igaz. Vagyis a mozgás, az éneklés, az érintés, a beszélgetés hihetetlenül fontos. A vizuális kultúra túl korai és túlzott fogyasztása gyermekkorban különböző tanulási problémák kialakulásával állhat összefüggésben.

KEZDJÜNK EL AGGÓDNI?

A Brit Háziorvosok Szövetsége által közzétett javaslatok szerint a következő kérdéseket kell feltennünk magunknak:

•    Kontrollálható-e a gyermek képernyő előtt töltött ideje?
•    Zavarja-e a család mindennapjait?
•    Hatással van-e a gyermek alvási szokásaira?
•    Nem eszik-e túl sokat a gyerek, miközben a képernyő előtt ül?

Ha – az első kérdés kivételével – nemleges válaszokat adtunk, nem kell aggódnunk a képernyőidő miatt. Bár ezek az irányelvek elég konkrétak, érdemes más szempontokat is mérlegelni.

MIKOR ÉS MENNYIT?

A képernyőidő mértékével kapcsolatban sok múlik az adott családban működő szokásokon. A hivatalos ajánlás betartása (mely szerint két év fölött 1, vagy maximum 2 óránál többet semmiképpen ne töltsön a gyerek képernyő előtt) egy olyan családban, ahol 5-6 óra körül érnek haza, gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Mire gondolunk? Arra, hogy a fekvés előtt alig maradna idő a családtagoknak együtt lenni, beszélgetni! Holott, ha a kütyüzés vagy tévézés a közös időtöltések rovására megy, biztosak lehetünk abban, hogy káros hatásai lesznek a család dinamikájára. Vagyis a mérték kijelölésekor azt mérlegeljük, hogy a gyerekeknek van e lehetőségük a „lecsatlakozásra”, és marad-e elég idejük a szabadban szaladgálásra, játékra, olvasásra, családtagokkal és barátokkal való – offline! – beszélgetésekre.

A határok meghúzása után egy másik mérlegelendő problémakör a szülő képernyőszokásaival függ össze. Ne felejtsük el, hogy amilyen példát állítunk a gyerekeink elé, úgy fogják szabályainkat és tanításainkat is betartani. Vagyis, ha szülőként is nehezen teremtjük meg az egyensúlyt a technika és a családdal töltött idő között, ők egyrészt jogosan érzik majd igazságtalannak, hogy olyasmit várunk tőlük, amit magunk sem tartunk be, másrészt nem lesz olyan minta előttük, amely a technika okos felhasználására ösztönöz. A szülők viselkedése tehát egészen kicsi kortól meghatározó ezen a területén is.

A cikk a Bethesda Gyermekkórház klinikai szakpszichológusának, Szegleti Gabriellának az együttműködésével készült.

TOVÁBBI CIKKEK A TÉMÁBAN

Miért veszélyes a számítógépfüggőség?

Bullying az elkövető és az áldozat viszonyrendszerében

Milyen figyelmeztető jelei vannak a játékfüggőségnek?

Mi fán terem a kiskamasz?