A NÁRCIK TÖKÉLYRE FEJLESZTETTÉK A MASZKOLÁST
Néhány kutatás azt sugallja, hogy a személyiségzavarok, így a nárcisztikus vonások
kialakulásában is szerepet játszhatnak genetikai tényezők. Például egyesek születetten
érzékenyebbek lehetnek az önértékelésükre, ami később hajlamosabbá teheti őket a
nárcisztikus vonások kialakulására, különösen ha a környezeti tényezők is erősítik ezt.
Amikor a nárcisztikus egyén próbálja fenntartani a tökéletes önképet, menetközben kialakít egy maszkot is, ami belső bizonytalanságait és gyengeségeit segít neki elrejteni. Ez a maszk többféle viselkedésben is megnyilvánulhat: a környezet nézőpontjából lehet önző, domináló vagy megvető is.
FÁRASZTÓ MÁSNAK MUTATNI MAGUNKAT
A nárcisztikus maszk kialakulása gyakran kapcsolódik a környezeti hatásokhoz. A társadalmi elvárások például a siker, hatalom és elismertség felé terelik az egyént. Ha a maszk segít elérni a kívánt társadalmi státuszt és elismerést, akkor az egyfajta visszaigazolás a nárcisztikus személy számára, hogy a rendszer működik. Amikor a nárci valódi érzéseit a maszk mögé zárja, tulajdonképpen visszavonulót fúj. A saját belső késztetéseinek, igényeinek, valódi érzéseinek előtérbe helyezése helyett megpróbálja folyamatosan fenntartani az álcát. Ez pedig rengeteg energiát igényel, hiszen a mögötte megbújó ember folyamatosan a tökéletesség látszatát próbálja fenntartani! Minden arról szól, hogy mások elismerésének és dicséretének kiprovokálásával a saját tökléletesnek hitt önképét erősítse. Az ilyen embereket kívülről gyakran lenyűgözőnek és tökéletesnek látjuk, de ez természetesen csak a felszín.
VISSZA A GYÖKEREKHEZ
A hamis önkép gyakran a gyermekkori élményekből ered. Amikor egy gyermek nem kap megfelelő érzelmi támogatást, megerősítést vagy szeretetet a szüleitől, vagy
indokolatlan, eltúlzott dicséretben részesül, torzított énkép alakulhat ki benne. Ez egy olyan védekező mechanizmus, ami a belső érzelmi hiányosságokat és a valódi önértékelést próbálja meg kompenzálni. Szintén gyerekkorból ered az elhanyagolás kérdése is. A nárcisztikus emberek gyakran érzik úgy, hogy gyerekkorban nem kaptak elég szeretetet, figyelmet vagy elfogadást. Ez az érzelmi hiány aztán alapvető sémaként épül be a személyiségükbe, és felnőttkorban úgy jelenik meg, hogy folyamatosan mások elismerésére és szeretetére vágynak, ám sosem érzik magukat igazán kielégültnek.
A TÚLZÁS KÁROS
Ha a szülők túlzottan dicsérik és idealizálják a gyereket, a benne kialakuló önkép nagy valószínűséggel nem egyezik majd a valóságossal. Többek között azért sem, mert ezek a gyerekek úgy érzik, hogy mindent tudnak, és mindent elérhetnek, amit csak akarnak. Természetesen az életben ez nincs így. Mindig vannak buktatók, és az igazi csoda az, amikor ezek ellenére is felállunk, és megyünk tovább. A mindent tudás és mindent elérés vélt képessége egyesek számára talán vonzó lehet, de ha belegondolunk abba, hogy a gyerek ezzel csak a belső szorongásait és önértékelési problémáit leplezi, akkor máris megváltozik a véleményünk. A szülők által támasztott túlzott elvárások is hozzájárulhatnak a téves önkép kialakulásához. Amikor a gyermek nem tud megfelelni ezeknek az elvárásoknak, grandiózus énképe egyfajta menekülési stratégia lesz, amely segít megőrizni az önértékelését.
A cikk Petkó Györgyi pszichológus együttműködésével készült.
TOVÁBBI CIKKEK A TÉMÁBAN:
Reflektorfényben a gyenge önértékelés
A skizofrénia főleg az agy kognitív funkcióit támadja
Amikor az idea győz a valóság felett
A bipoláris zavar gyógyíthatatlan, de kezelhető
Gyakori problémák
Tények és tévhitek
Videótár
Webshop
Egészségszámla nyitása