A CSUKLÓNK TÖRIK EL A LEGGYAKRABBAN

A csukló az a testrészünk, ami a leggyakrabban törik el. Miért? Mert egy esés, vagy akár a jeges úton való elcsúszás esetén reflexszerűen a kezünkkel igyekszünk magunkat megvédeni, megtámasztani, ezért ezt éri a legnagyobb külső behatás. A témával kapcsolatos kérdéseinkre Dr. Petrovics András gyermeksebész válaszolt.


A csukló egy összetett ízület, ami a két alkarcsontból (orsó- és singcsont) és a kéztőcsontok első sorából áll. Leggyakrabban az orsócsont végét éri a sérülés: a singcsonttal együtt, vagy anélkül. A szakorvostól tudjuk, hogy a csukló gyakorlatilag bármelyik életkorban eltörhet: a gyerekek sokat esnek, potyognak, míg idős korban a csontritkulás miatt sokszor egy rosszul irányzott esés is elég a töréshez.


A RÖNTGEN A DIAGNÓZIS ALFÁJA ÉS OMEGÁJA

A csontok összetétele a növekedés során fokozatosan változik: kisgyermekeknél a csontozat még rugalmasabb, majd a kor előrehaladtával egyre szilárdabbá válik.

A csuklótörés egy röntgenvizsgálattal könnyedén diagnosztizálható. A röntgen előtt azonban fizikális vizsgálatra is szükség van, hiszen a kezelőorvos ez alapján dönti el, hogy pontosan melyik testtájékról kér röntgenfelvételt. Előfordulhat ugyanis, hogy a könyök körül van a probléma, de a fájdalom a csukló tájékára sugárzik. Ritkán ugyan, de az is megesik, hogy ugyanazon a testtájékon az orvosnak nem csak egy, hanem több töréssel is dolga van.

Dr. Petrovics András elmondta, hogy kisebb gyermekeknél általában az úgynevezett zömüléses töréssel találkoznak, amely ritkán jár elmozdulással, míg nagyobb gyermekeknél gyakoribb a zöldgallytörés, amikor a csont kérgének csak az egyik oldala törik el. Természetesen a teljes csontot érintő törés is előfordulhat.

TÚL SZOROS VAGY TÚL LAZA?

A csuklótörést szinte mindig gipszben kell kezelni. A több hetes rögzítés során a gipszrögzítés alternatívája lehet a csuklórögzítő is, de inkább csak stabil és kis duzzanattal járó törés esetén. Azt, hogy a gyerek szorosnak vagy lazábbnak érzékeli a gipszet, főként a törés körüli duzzanat méretének változása befolyásolja. A szoros gipsz veszélyes lehet a végtag keringése szempontjából, míg a laza gipsz nem rögzít kellően. Annak érdekében, hogy mindkét, nem túl ideális esetet időben észrevegye a kezelőorvos, a beteget bizonyos időközönként kontroll vizsgálatra rendeli vissza, ahol a gipszet időről-időre megigazítják. Ha a gipsz hirtelen szorossá válik, az ujjak zsibbadnak, vagy beduzzadnak, akkor ne habozzunk,  mindenképpen jelentkezzünk a gyermekünkkel kontrollvizsgálatra. Nagyon fontos, hogy a begipszelt végtag mindig legyen felpolcolva (háromszögletű kendő, kartartó), ezzel is csökkentve a duzzadás veszélyét.

TELJES GYÓGYULÁS VÁRHATÓ

A csonttörések gyermekkorban kiválóan gyógyulnak, így leggyakrabban csak gipszrögzítésre van szükség. A gipszrögzítés nyugalomba helyezi a végtagot és az érintett törtvégeket, így a két csontvég összegyógyul és csontheg keletkezik. Az, hogy meddig van a gyereken a gipsz, több dologtól is függhet: nagyon fontos, hogy hol történt a sérülés, de az is sokat nyom a latban, hogy hány éves a gyerek, akinek eltört a csuklója. Előfordulhat, hogy a törés elmozdulással is jár, ilyenkor a csontokat helyre kell tenni, ez általában helyi érzéstelenítésben, vagy altatásban történik.

MŰTÉT ÉS REHABILITÁCIÓ

Abban az esetben, ha a törés instabil – tehát gipszkezelés mellett is elmozdulás várható –, nagy eséllyel számíthatunk rá, hogy megműtik a sérült végtagot. A műtéti ellátás célja a törés stabilizálása. Ez és a gipszrögzítés együtt biztosítják, hogy a csont jól, jó helyen forrjon össze. A műtéti idő nehezen becsülhető; nagyban függ a gyermek korától, a törés típusától és az elmozdulás mértékétől. A gipszlevételt (és az esetleges drótkivételt) követően a rehabilitáció addig tart, amíg a csukló visszanyeri régi mozgástartományát, nem fáj, és úgy használjuk, mint annak előtte. Ez az átmeneti időszak azonban néhány héttől néhány hónapig is tarthat.

Ritkán előfordul, hogy egyfajta szövődményként a csont gyógyulását követően is megmarad bizonyos mértékű fájdalom, és emiatt kevésbé tudjuk mozgatni a kezünket. A sérülést követően esetlegesen előforduló csuklódeformitás – a gyermekkori növekedésnek hála – néhány hónap (ritkább esetben néhány év) alatt javulhat, vagy akár meg is szűnhet.


HASZNOSNAK TALÁLTA
EGÉSZSÉGÜGYI ROVATUNKAT?



A cikk Dr. Petrovics András gyermeksebész együttműködésével készült.