MILYEN TÜNETEI VANNAK A GYERMEKKORI SZORONGÁSNAK?

Mindenki látott már szorongó gyermeket, fel tudja sorolni, mi jellemző rá: félős, bátortalan, csendes, visszahúzódó, nem annyira aktív, esetleg rágja a körmét, izzad a tenyere, gyakran elpirul, megakad a hangja beszéd közben, esetleg meg sem bír szólalni. A gyermekkorban jelentkező túlzott mértékű szorongás viszont nem mindig látható, nem mindig ennyire egyértelmű.

A szorongás gyerekeknél sokszor valamilyen betegség formájában jelentkezik. Például fáj a hasa, fáj a feje, levert, hányingere van. Orvoshoz visszük, mindenféle vizsgálatot elvégeztetünk, és aztán mikor a leletek, eredmények negatívak, közli az orvos, hogy itt valamilyen lelki probléma állhat a háttérben, és kérjünk segítséget gyermekpszichológustól.

Nem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy a szorongás nem csupán gondolati, érzelmi szinten jelenik meg, hanem a testünkben is változást okoz. Ilyenkor a gyerekek nem szimulálnak, hanem valóban fáj a fejük, a hasuk.

HONNAN ISMERHETŐ FEL, HA A GYEREK SZORONG?

A gyermekek viselkedése természetes módon nagy változatosságot mutat, meg lehet azonban határozni néhány általános tünetet, ami segélykiáltásként fogható fel és lelki problémák (leggyakrabban szorongás, vagy félelmek) meglétére utal. Minél kisebb a gyermek, annál nehezebb megtudni mi a baj, csak azt látjuk, hogy megváltozott valami a viselkedésében. Egy két-három éves gyermek például nem tudja megfogalmazni, hogy mi a baj, mitől fél. Szülőként, pedagógusként látunk bizonyos tüneteket, ez alapján mérlegelünk, és döntünk.

Valós érzelmi zavarra akkor gyanakodhatunk, ha hirtelen változást észlelünk a gyermek viselkedésében, szokásaiban, és tartósan, legalább egy hónapon keresztül fennállnak a tünetek.

Életkortól és lelki fejlődési szinttől függően sokféle tünete lehet egy kisgyermek életében a szorongásnak. Természetes, ha egy nem kellőképpen stabilan, nem régóta szobatiszta gyerek bepisil. Ugyanez a viselkedésjegy egy 6-7 évesnél minden bizonnyal már egy tünet, ami azt mutatja, gyermekünk valamilyen problémával küzd és támogatásra van szüksége.

MILYEN KONKRÉT TÜNETEK JELZIK A SZORONGÁST?

TESTI TÜNETEK
#1 Ha a gyerek nem tud elaludni, gyakran felriad, vagy rosszat álmodik.
#2 Öt éves kora után, hosszan tartó szobatisztaság után éjszaka újra bepisil.
#3 Ha rágja a körmét, tépegeti a haját, sokat sír, vagy épp ellenkezőleg, arca kifejezéstelen.
#4 Ha étvágytalan, válogat vagy éppen túl gyorsan és sokat eszik, túl sok szénhidrátot fogyaszt, sokat hízik.
#5 Ha gyakran beteg.
#6 Fejfájás, szédülés, hajhullás, körömrágás, ajakharapdálás, ajakzug kirepedése,
hányinger, hányás, székrekedés, hasmenés, puffadás, hasi görcsök tartós jeleléte esetén.

A fenti tünetek esetén minden esetben először orvoshoz kell vinni gyermekünket. Ha nem találnak szervi okot, akkor érdemes pszichológushoz fordulni!


VISELKEDÉSBELI VÁLTOZÁSOK
#1 Sokszor dühös, csapkod, üt, harap, nehéz megnyugtatni.
#2 A megszokottól eltérően túl csendes, vagy túlzottan szófogadó, visszahúzódó.
#3 A szokásosnál félénkebb, nem mer megszólalni, nem válaszol a kérdésekre.
#4 Az eddig csacsogó gyerek visszahúzódó lesz, vagy csak bizonyos helyzetekben nem beszél, például az iskolában, vagy több ember előtt. Az is egy jelzés, ha éppen otthon nem mesél, nem osztja meg velünk az élményeit.
#5 Ha nem mer egyedül lenni, elválni a szülőktől, sír, ha az anyja otthagyja az iskolában.
#6 Kamaszoknál problémát jelez, ha nem mer egyedül kis kérdésekben sem dönteni, vagy ha kerüli a kortárskapcsolatokat.
#7 Ha az eddig jól tanuló, ügyesen sportoló, szívesen zenélő gyermekünk hirtelen tartósan rosszabbul teljesít, vagy hirtelen elveszti az érdeklődését.
#8 Iskola vagy óvodakerülés: eddig szívesen ment oviba, suliba, de most minden reggel kitalál valamit, hogy ne kelljen menni.

GONDOLATBELI FURCSASÁGOK
#1 Túl sok negatív gondolat: sokszor jutnak eszébe bizonyos szorongáskeltő gondolatok (például rémálmok képei, valami rossz fog történni, ki fogják nevetni a többiek, stb.), ás ilyenkor nehezen lehet a figyelmét elterelni, vagy megnyugtatni.
#2 Irracionális félelmek: sokszor olyasmitől fél, aminek a valószínűsége igen kicsi (például hogy meg fog halni, vagy balesetet szenved anyukája)
#3 Gondolkodásbeli beszűkülés: nehezen lehet elterelni a gondolatait, újra és újra ugyanazon rágódik.
#4 Generalizálódás: a szorongás egyre jobban befolyásolhatja az életét, napi több órát is tölthet aggódással, rágódással, ez hatással van az iskolai teljesítményére, alvására, életmódjára.

MIKOR MENJÜNK SZAKEMBERHEZ?

Az egyik leggyakoribb gyermekkori szorongás, a szeparációs szorongás. Honnan tudjuk, hogy amit látunk, az nem csak a szokásos, életkori sajátosságként jelentkező normális szeparációs szorongás? Onnan, hogy lényegesen nagyobb amplitúdójú, a megszokott életkornál tovább tart és a társas funkciók jelentős zavarát okozza. Ha gyermekünk a korosztályától nagyon eltérő módon, túlzott mértékben reagál a számára fontos személyektől való elválásra, túlzottan aggódik a hozzá közel állók elveszítésétől, nem akar iskolába járni, mert a számára fontos személyek elvesztésétől tart, vagy nem tud egyedül aludni, rossz álmokkal küzd, fizikai tünetekre (például fejfájás, hasfájás, hányinger) panaszkodik, amikor a számára fontos szeretett személyektől távol van, akkor joggal merül fel bennünk, hogy gyermekünknek szakmai segítségre van szüksége.

A gyermekeknél, mint mindenkinél természetes módon is fordulnak elő félelmek, például pókoktól, kígyótól, vagy a sötéttől. Azonban, ha ezek a félelmek nagyon felfokozódnak, tartóssá válnak és nem a normális fejlődési fázishoz köthetők, akkor a pszichológusok általában fóbiás szorongásos zavarra gyanakodnak. Ez is egy nagyon gyakran előforduló szorongástípus.

Honnan tudhatjuk, mikor kell ezeket a tüneteket komolyan venni? Azokra figyeljünk oda szülőként, amelyek korábban nem álltak fenn, és 2-3 hónap után sem enyhülnek. Ne halogassuk, ne várjunk éveket, ne bagatellizáljuk a nehézségeket, vigyük őt szakemberhez, hiszen minél hamarabb részesül megfelelő megsegítésben, annál biztatóbb a szorongásos zavar prognózisa!

FORRÁS:

Barnhill (2014): DSM V. Klinikai esettanulmányok
Cohen L. J. (2016): Legyőzzük a félelmet! – A gyermekkori szorongások kezelése a játékos nevelés módszerével
Petzold H., Ramin G. (2002): Gyermekpszichoterápia
Ranschburg J. (2012) Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban. Saxum Kiadó

A cikk a Bethesda Gyermekkórház klinikai szakpszichológusának, Szegleti Gabriellának az együttműködésével készült.



TOVÁBBI CIKKEK A TÉMÁBAN