AZ EPEKÖVESSÉG NEM MINDIG FÁJ
Akik még emlékeznek a kémia órákon tanultakra, azok tudják, hogy ha az oldatok túl sok oldott anyagot vagy kevés oldószert tartalmaznak, túltelítetté válnak, és a bennük levő oldott anyag kicsapódik. Nincs ez másként az epehólyagban levő epével sem: ha besűrűsödik, a benne levő anyagok kicsapódnak, ennek következményént alakulnak ki az epekövek.
Az egyensúly érzékeny, számos tényező befolyásolja az epe összetételét.
TÖBBSÉGBEN A KOLESZTERINKÖVEK
Az epekövek döntő többsége úgynevezett koleszterinkő. Kialakulásukban fontos szerephez jutnak az életmódbeli tényezők: az elhízás, a cukorbetegség és a magas zsírtartalmú étrend elősegíti a kövek kialakulását, amik egyébként gyakrabban fordulnak elő többször szült fehérbőrű nőkben. Mivel nemcsak az elhízás, hanem a hirtelen fogyás is rizikófaktornak tekinthető, ezért a szakemberek a nagyon alacsony (kevesebb, mint 800) kalóriatartalmú étrendet semmiképpen sem javasolják. A magas koleszterinszint mellett számos gyógyszerről (orális fogamzásgátlók, néhány antibiotikum) is tudjuk, hogy növeli a kövesség rizikóját. A családokban történő halmozódás szintén ismert tény, sokszor előfordul, hogy egy családon belül a nagymamának és az anyának egyaránt epeköve van. A betegség megelőzésében a megfelelő testsúly döntő szerepet kap.
Ritkán a vörösvértestek lebomlása során képződő bilirubin is lehet kőképző anyag. Ez a kőváltozat általában fokozott vörösvértest-lebomlás következtében jön létre.
A GYULLADÁS VESZÉLYES
A betegségre az epehólyag helyének megfelelően jelentkező, tehát jobb felhasi, bordaív alatti hasi fájdalom hívja fel a figyelmet, melyet hidegrázás, láz, hányinger, hányás kísérhet. Amennyiben a kövek nem okoznak gyulladást, a fájdalom csak átmeneti, mint például egy-egy zsírosabb, fűszeresebb étkezést követően. Azonban, ha láz is csatlakozik hozzá, az már a gyulladás jele. Jó, ha tudjuk, hogy nemcsak az állati zsiradékokban gazdag élelmiszerek okozhatnak görcsöt, hanem például a magas, amúgy egészséges növényi zsírokat tartalmazó dió is. Éppen ezért nem ritka a karácsony előtt bejglit sütő háziasszonyok epeköves rosszulléte sem.
A DIAGNOSZTIKA SZERTEÁGAZÓ
Panasz esetén mindenképp érdemes elvégezni a megfelelő vizsgálatokat. Az epehólyag, illetve epevezeték gyulladására hívja fel a figyelmet a hidegrázással járó lázas állapot, amit sokszor hányinger, hányás kísér, és kifejezetten erős jobb bordaív alatti hasi fájdalommal jár.
Az orvos első körben hasi ultrahangot, illetve laborvizsgálatot kér a betegtől. A vérből nemcsak a gyulladás mértékére, de egy esetleges epeelfolyási akadályra is következtetnek, és azt is látják, hogy a betegség mennyire terheli meg a szervezet egészét. A diagnózisban a fentieken kívül egyéb képalkotó vizsgálatok is szerepet kapnak, a CT, MR például nagyon hasznosak a gyulladás mértékének megítélésében. Az endoszkópos ultrahangvizsgálat során pedig a gyomortükrözés segítségével készült nagyon pontos ultrahang kép segít a diagnózis felállításában.
A gasztroenterológusok által végzett ERCP vizsgálat pedig már nem elsősorban a diagnózis felállításában nyújt segítséget, hanem lehetőséget ad a kövek eltávolítására is. Ilyenkor kontrasztanyagot juttatnak az epeutakba, ami láthatóvá teszi az esetleges epeelfolyási akadályt. Ha ilyen áll fenn, akkor ez súlyos, kórházi kezelést igénylő betegségnek minősül, melyek során biztosítani kell az epe elfolyását és a szervezet gyulladásra adott válaszát is optimalizálni kell. Amennyiben az epeelfolyás kifejezett és tartós, az epefestékek felhalmozódnak a vérben, majd a bőr szövetében jutva sárgára színezik azt. Ez kezdetben csak a szemen látszik, de később már testszerte is észrevehető. Nem árt, ha tudjuk, hogy – mivel a gyulladt epehólyag sokszor áteresztővé válik – a betegség továbbterjedhet a környező szervekre is.