A DIALÍZIS NEM PÓTOLJA A VESEMŰKÖDÉST, DE MEGPRÓBÁLJA
2017-ben csaknem 700 millió ember élt krónikus veseelégtelenséggel és ez a szám évről-évre növekszik. Ennek a páros szervnek, a vesének a működését több dolog is károsíthatja, a magasvérnyomásbetegség, a cukorbetegség, a dohányzás, a magas koleszterinszint mind-mind olyan tényezők, amelyek veseproblémákat okozhatnak.
Amikor az emberi test érhálózata elkezd meszesedni, az erek merev falúvá válnak, benne szűkületek, vérrögök alakulnak ki, ezek pedig minden szerv, így a vese keringését is befolyásolják. A szívizominfarktus, az alsó végtagi érszűkület, valamint a szélütés hátterében sokszor ugyanazok az okok húzódnak meg: a közös nevező az érelmeszesedés. A krónikus veseelégtelenség kialakulásában, és a vesefunkciós értékek romlásában az esetek nagy részében fellelhető ez a folyamat.
AMIKOR NEM SEGÍT A GYÓGYSZER, HANEM ÁRT
A veseműködés szempontjából a sok gyógyszer szintén vesekárosító hatású lehet. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a gyógyszerszedők tisztában legyenek azzal, hogy a fájdalomcsillapítók egy része - NSAID-k, nem szteroid gyulladáscsökkentők (ide tartoznak például az ibuprofen és a diclofenac hatóanyagú gyógyszerek) - hosszútávon, napi rendszerességgel szedve akár veseelégtelenséghez is vezethet. Férfiaknál a vizelet elfolyását akadályozó kórképek, (például a prosztata megnagyobbodása) szintén károsíthatják a veseműködést. A vese gyulladásos megbetegedései (melyek akár autoimmun betegség részeként jelentkeznek, akár lokális gyulladásról van szó) szintén veseelégtelenséghez vezethetnek.
A PANASZMENTESSÉG NEM JELENTI AZT, HOGY NINCS BAJ
Sajnos a vesebetegségek csak nagyon ritkán okoznak panaszt, tüneteket. Sokszor csak egy véletlenül, más okból elvégzett laborvizsgálat mutatja meg, hogy milyen komoly a helyzet. A laborvizsgálatban a vese működésére elsősorban a vérben található kreatinin szint utal, illetve az ebből számított úgynevezett GFR ( glomeruláris filtrációs ráta). Ez utóbbi azt mutatja meg, hogy a vese egy perc alatt hány milliliter vért képes megtisztítani. 60 ml/min alatti érték már felhívja a figyelmet a vesebetegségre, 30 ml/min alatt pedig mindenképpen érdemes minél előbb szakemberhez fordulni. A vérvizsgálaton kívül a vizeletvizsgálat szintén nagyon fontos. Ha a vizeletben fehérje, vér vagy gennysejtek vannak, az mindenképpen további kivizsgálást igényel.
MINDEN MINDENNEL ÖSSZEFÜGG
A laborvizsgálaton kívül a rendszeres vérnyomásmérés is esszenciális. Az esetlegesen így felfedezett emelkedett vérnyomásnak például oka és következménye is lehet a vesebetegség. Ahogy a vesefunkció romlik, úgy károsodnak azok a funkciók, amiket a vesének kellene ellátnia. A vese nemcsak vizeletet termel, hanem a szervezet sav-bázis háztartásáért is felel, részt vállal az ásványi anyagcserében - a kálcium és a foszfor felszívódásában, körforgásában, kiválasztásában is. A vesében történik a D vitamin aktivációjának a második lépése, az elsőt a máj végzi el. Itt termelődik az erythropoetin nevű hormon, mely a vörösvértestek képződéséhez kell. A vérnyomás szabályozásában szintén fontos szerepe van a vesének. Amikor a vesefunkció szinte a minimálisra csökkent, és a fentiekben leírt GFR 15 ml/min alatt van, akkor jön képbe a vesepótló kezelés, vagy dialízis, melynek során tulajdonképpen a vese működését próbálják meg pótolni.
Természetesen ez a működés csak bizonyos kompromisszumok révén jöhet létre, hiszen azt a munkát, amit az egészséges vese a nap minden percében elvégzett, heti néhány alkalommal, pár óra alatt kell megcsinálni.
A fentieken kívül léteznek más betegségek is, melyek zsírmájhoz vezethetnek. Ilyen például a Wilson kór, ami a szervezet rézanyagcserében bekövetkezett zavarát jelenti. A súlyos éhezés, vagy a közvetlenül a vér útján történő táplálás szintén ide vezethet. Bizonyos gyógyszerek is okozhatnak zsírmájat: ilyen például a szívritmusszabályozó Amiodaron, vagy néhány szteroid készítmény is.
SEGÍTSÉG A VESÉNEK
A dialízis során a vér megtisztul a méreganyagoktól. A fölösleges folyadékot eltávolítják és igyekeznek a szervezet ionháztartását a normál viszonyokhoz közelíteni. A hemodialízis kezelés során a vért egy dialízis gép membránjának segítségével tisztítják meg és vezetik vissza a szervezetbe. A kezelést az esetek nagy részéban hetente háromszor csinálják meg, egy-egy session 4 órán keresztül tart. A peritonealis dialízis kezelés során ugyanezt a folyamatot a hashártya segítségével végzik el, ezen keresztül történik meg a méregtelenítés. Előnye a másik típusú kezeléshez képest, hogy ezt a beteg képes otthon önmaga, vagy valamelyik családtagja segítségével elvégezni. Hogyan képzeljük ezt el? A páciens a dializáló oldatot beengedi a hasüregébe, és meghatározott idő elteltével egy kis beépített csövecskén keresztül kiengedi. Ezt követően az oldatot kicserélik. Mindkét kezelésfajta esetében nagyon fontos a dialízist végző egészégügyi személyzettel történő együttműködés, hiszen itt éveken, sokszor évtizedeken át történő kezelésekről van szó. Fontos a diétás szabályok betartása és a megfelelő folyadékbevitel.
A VÉRELLÁTÁST BIZTOSÍTANI KELL
A hemodialízis kezelés előtt egy kisebb műtét segítségével összekötik az artériás és a vénás szakaszt. Miért van erre szükség? Azért, mert ilyenkor az artériában található nagyobb nyomás kitágítja az adott vénás érszakaszt, így tudják átszűrni és megtisztítani a szervezetben található vért. Megoldást jelenthet még erre a problémára egy nagyobb vénába behelyezett dializáló katéter is. Figyelni kell arra, hogy a katéter ne fertőződjön be, és hogy az érösszeköttetés ne sérüljön meg. A hasi katéteren keresztül történő peritoneális dilaízis során szintén nagyon fontos a higiénia, hiszen a katéter szennyeződése esetén a bejutó baktériumok könnyen meg tudnak telepedni a hasüregben. Természetesen a dializált betegek nincsenek magukra hagyva ebben a nehéz egészségügyi helyzetben: bármilyen kérdésükre válaszol az őket ellátó egészségügyi szakszemélyzet, aki akkor is a páciensek rendelkezésére áll, ha azoknak tanácsra vagy útmutatásra van szükségük.
A cikk Dr. Kálmán Éva belgyógyász-nefrológus együttműködésével készült.