HALÁL A MÁJRA? ZSÍRMÁJAT NEM CSAK ALKOHOL OKOZHAT.
Talán nem árulunk el meglepetést azzal, hogy szervezetünk egyik legfontosabb anyagcsereközpontját, a májat számos olyan kórállapot fenyegeti, aminek jelentős része egy kis odafigyeléssel megelőzhető lenne.
A betegséget a leggyakrabban 40-50 éves korban ismerik fel.
MINDEN ÖTÖDIK FELNŐTT ÉS MINDEN TIZEDIK GYEREK
Megdöbbentő, hogy a Föld össznépességét tekintve az úgynevezett zsírmáj gyakorisága mintegy húsz százalékra tehető, emellett bizonyos kutatások azt támasztják alá, hogy például az Egyesült Államokban minden tizedik gyerek is érintett. A kórlefolyás hasonló, mint amin a máj a krónikus alkoholfogyasztók esetén megy át, de itt a háttérben nem az alkoholizmus, hanem az egészségtelen étkezés és a mozgásszegény életmód áll. Emellett különböző anyagcserebetegségek is árnyalhatják a képet. Bár bizonyos genetika tényezők fokozzák a rizikót, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy döntően az egészségtelen életmód felel a zsírmáj kialakulásáért.
AZ INZULIN LEHET AZ EGYIK LUDAS
SOKÁIG REJTŐZKÖDIK
A fentieken kívül léteznek más betegségek is, melyek zsírmájhoz vezethetnek. Ilyen például a Wilson kór, ami a szervezet rézanyagcserében bekövetkezett zavarát jelenti. A súlyos éhezés, vagy a közvetlenül a vér útján történő táplálás szintén ide vezethet. Bizonyos gyógyszerek is okozhatnak zsírmájat: ilyen például a szívritmusszabályozó Amiodaron, vagy néhány szteroid készítmény is.
MIKOR NEM TÚL KÉSŐ?
A gyógyszeres terápiában elsősorban az úgynevezett GLP-1 receptor agonistáknak van szerepe. A GLP-1 egy, az emésztés során falszabaduló hormon, ami a hasnyálmirigy és az agy GLP-1 receptoraihoz kötődik. Ez szabályozza a hasnyálmirigy inzulin elválasztását, lassítja a gyomorürülést, csökkenti az étvágyat, és teltségérzetet okoz. A GLP-1 receptor agonisták azt csinálják, amit ez a hormon csinálna, azzal a különbséggel, hogy mellékhatásként sokszor okoznak hányingert, émelygést.
Mivel a zsírmáj fokozza a szív- és érrendszeri betegségek rizikóját, így kiemelten fontos a magasvérnyomás kezelése, és az egyéb rizikófaktorok, például a dohányzás kerülése.