REFLEKTORFÉNYBEN A GYENGE ÖNÉRTÉKELÉS
Ha valaki magát minden helyzetben mások fölé emeli, esetleg mindez a többiek rovására történik, akkor hajlamosak vagyunk rásütni a nárcisztikus jelzőt. Pedig nem mindenki nárcisztikus, aki annak látszik. Az úgynevezett jó nárcizmus például az egészséges önértékelés és magabiztosság alapja. Ez segíti az egyént abban, hogy tisztában legyen saját értékeivel, megfelelő önbizalommal cselekedjen és merjen kezdeményezni.
Valójában ez nem is nárcizmus. De ha nem ez, akkor mi? Nagyon fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a nárcizmus nem egy egységes állapot, hanem - akárcsak az autizmus - egy széles spektrumot ölel fel, ahol különböző mértékű és intenzitású nárcisztikus vonásokat és zavarokat különböztethetünk meg.
A KÖNNYED ÉS A KLINIKAI
Ha a tünetek nem zavarják jelentősen az egyén mindennapi életét vagy kapcsolatait, könnyed nárcizmusról beszélünk. Ez általában enyhébb nárcisztikus vonásokat jelent. Az ilyen emberek keresik az elismerést, és a figyelmet, de ezt általában nem élik meg kórosan. Javarészt jól be tudnak illeszkedni a társadalomba és egészséges kapcsolataik vannak. A klinikai nárcizmussal élő embereknek ezzel szemben olyan nárcisztikus vonásai vannak, amelyek az életüket és a társas kapcsolataikat egyaránt befolyásolják. Az érintett személyek gyakran keresik a folyamatos figyelmet és elismerést, emellett a kritikákra is igen érzékenyek. Nehezen kezelik a stresszt és a kritikát, gyakran manipulálnak másokat, kapcsolataikban érzelmi problémákkal küzdenek.
EZ SARJAD A SZORONGÁS TALAJÁN
A rejtett nárcizmus nem mindig nyilvánvaló, mivel a páciens tünetei nagyon diszkréten és finoman mutatkoznak meg. Az ezzel a kórképpel élőknek gyakran vannak önértékelési problémáik, emellett szorongóak is. Belül pont ugyanolyan grandiózus az önképük és pont ugyanannyira sérülékenyek, mint nárcista társaik, azzal a különbséggel, hogy ezeket nem feltétlenül mutatják ki nyilvánosan. Szintén egy finomabb és érzékenyebb formájú nárcizmus az úgynevezett hártyabőrű nárcizmus, ahol a legfontosabb szerepet a külső elismerés és az önértékelés védelme kapja. Az ilyen emberekre kifejezetten jellemző a fokozott érzelmi törékenység, emellett rendkívül sértődékenyek is. Egy mások számára kisebbfajta sértés vagy elutasítás belőlük könnyen hatalmas érzelmi reakciókat válhat ki, amiket általában csak nehezen tudnak kezelni.
A patológiás nárcizmus a legintenzívebb forma, ahol a nárcisztikus vonások súlyosan
befolyásolják az egyén működését és kapcsolatait. Ha az ilyen emberek eljutnak a pszichológusig, akkor nárcisztikus személyiségzavarral diagnosztizálják őket. A grandiózus önkép mellé az empátia teljes hiánya jellemző rájuk, emellett manipulatív viselkedést is tanúsítanak. A patológiás nárcizmus komoly problémákat okozhat személyes és szakmai életükben is.
A NYOMÁS HATALMA
Előfordulhat, hogy valaki olyan élethelyzetbe kerül, ahol nagy a külső nyomás, és ebből fakadóan alakul ki nála a nárcisztikus viselkedés. Ez a fajta nárcizmus nem a személyiség
alapvető vonásaiból ered, hanem abból, hogy az ember egy adott helyzetben – például
társadalmi vagy politikai pozíciójából kifolyólag – magasabb rangúnak, jobbnak vagy
feljogosítottnak érzi magát másokhoz képest. Bánki György (a téma egyik elismert
szakértője) ezt nevezi nyomás-típusú rossz nárcizmusnak.
A cikk Petkó Györgyi pszichológus együttműködésével készült.
TOVÁBBI CIKKEK A TÉMÁBAN:
Hogyan ismerhető fel a borderline személyiségzavar?
A skizofrénia főleg az agy kognitív funkcióit támadja
A bipoláris zavar gyógyíthatatlan, de kezelhető