EGY RÖNTGEN TIZEDANNYI SUGÁRZÁSSAL JÁR, MINT EGY TENGERENTÚLI REPÜLŐÚT

Nem árulunk el nagy titkot azzal, ha elmondjuk, hogy a röntgen az orvosi képalkotás legrégebbi és leggyakrabban használt vizsgálata. Ezt a rendkívül szerteágazó vizsgálati módszert javarészt csonttörések diagnosztizálására, sérülések vagy fertőzések keresésére, valamint idegen tárgyak lágyszövetekben történő lokalizálására használják.

Az emberi testről számtalan típusú felvétel készíthető. Mire gondolunk? Csinálhatunk több felvételt ugyanarról a testrészről, de például más szögből fotózva. Csinálhatunk egy adott felvételt egy adott helyzetben elkészítve. Készülhet ugyanarról a testtájékról egy röntgenkép jobb és bal oldalról, de elölről és hátulról is. Mivel sem a felvételek száma, sem a röntgensugár szöge, sem a test helyzete nem elhanyagolható, ezért nagyon fontos, hogy a kezelőorvos mindig a legmegfelelőbbet válassza, és ne tegye ki a pácienst fölösleges sugárzásnak.

A CSONTOK ELNYELIK A SUGARAKAT

A röntgenvizsgálat a gép által kibocsátott röntgensugarak elnyelődésén alapszik. Mindenki látott már mellkasi röntgen felvételt, ahol a tüdőknek megfelelő terület sötétebb, mint a a környező csontok. De miért? Ez legkönnyebben a 2010-es évekig használt röntgenfilmek működésével magyarázható. Maga a röntgensugár a levegővel teli, kevésbé sűrű tüdőszöveten könnyebben jut át, kevesebb nyelődik belőle el. Ennek köszönhetően pedig több jutott el a filmig, amit megszínezett. Ezzel szemben a csontok elnyelik a röntgen sugarakat, jelentősen kevesebb röntgen sugár jutott el a filmig, így a felvételeken azok a részek világosabbak maradtak. Röntgenvizsgálattal kifejezetten jól vizsgálhatóak a test csontjai, emellett (mellkasi röntgenek esetében) a nagyobb térfoglaló elváltozások is azonosíthatóak.

FŐBB INDIKÁCIÓK

Ahogy már említettük, a röntgen felhasználási területe elég szerteágazó. Ezt használják például tüdőgyulladásszerű tünetek esetén, traumákat követően törések és ficamok kizárására, ízületi kopások meghatározására, egyes gerincelváltozások megítélésére, de mellkasi térfoglaló folyamatok, huzamosabb székrekedések esetén is ide küldik el a beteget. Sőt, bizonyos típusú vesekövek kimutatására is ez a legjobb módszer.

MENNYI AZ ANNYI?

Egy mellkasröntgen körülbelül 0,02 mSv (milisievert) dózissal jár, míg egy repülőút New York és Tokyo között kb. ennek tizszerese, azaz 0,2 mSv.  Ehhez képest egy mellkasi CT vizsgálat elvégzéséhez nagyjából 70-szer nagyobb sugárdózis kell.

Fontos, hogy a fejlődő szervezeteknek még ez a minimális sugárterhelés is ellenjavallt. Gyermekeknél a röntgen vizsgálatok számának minimalizálására törekszenek, így általában egy-egy röntgen felvételt végeznek el a megfelelő diagnózis felállításához, de az ezt követő, a felnőtt ellátásból ismert többszöri kontroll vizsgálatok elvégzését már nem szokták elvégezni. Terhesség esetén szintén erősen ellenjavalt bármilyen típusú röntgensugárzással járó képalkotó vizsgálat elvégzése. Természetesen a fentiek alól kivételt jelentenek azok az életet veszélyeztető állapotok, amiket röntgen elvégzése nélkül nem tudnának kikerülni. Tehát ha az operáló orvosnak például meg kell tudnia, hogy az a bizonyos bordatörés veszélyezteti-e a tüdőt, vagy sem, akkor elvégzik a vizsgálatot.

A cikk Dr. Szalontai Lászlónak, a Swiss Prémium Egészségközpont radiológus szakorvosának  az együttműködésével jött létre.

TOVÁBBI CIKKEK A TÉMÁBAN:

5 radiológiával kapcsolatos tévhit, amit sokan igaznak hisznek

Az ultrahangos vizsgálatnak egyáltalán nincs egészségkárosító hatása

A radiológia a modern orvostudomány alappillére

Gyermekkori ortopédiai eltérések: sokszor fölöslegesen aggódunk