A SKIZOFRÉNIA FŐLEG AZ AGY KOGNITÍV FUNKCIÓIT TÁMADJA
A skizofrénia világszerte több, mint húsz millió embert érint. Ez a kóros mentális állapot leggyakrabban fiatal felnőttkorban jelentkezik, a betegségre a mentális folyamatok összeomlása mellett a gondolatok, érzések és cselekedetek közötti összhang felbomlása, valamint a rossz érzelmi alkalmazkodás, érzékcsalódások és téveszmék jellemzőek.
A betegség főként az agy kognitív funkcióit támadja meg, és általában a krónikus viselkedési és érzelmi problémákhoz is hozzájárul. A skizofréniában szenvedő embereknél gyakran jelentkeznek olyan társbetegségek is, mint a súlyos depresszió vagy a szorongásos zavar. Ha valaki skizofrén, akkor a mindennapokban az alkohol és a drogfogyasztás valószínűsége is nő. Gyakoriak a szociális problémák is: lehet, hogy hosszú időre munkanélkülivé válik a beteg, de az elszegényedés és a hajléktalanság is benne van a pakliban.
A skizofrénia tünetei leggyakrabban a fiatal felnőttkorban jelentkeznek, a betegek húsz-negyven százalékánál pedig már a serdülőkorban megtapasztalhatók. A skizofréniában szenvedő emberek átlagos várható élettartama több, mint tíz évvel rövidebb, mint az átlagembereké, az öngyilkossági arány pedig eléri a tíz százalékot.
A DIAGNÓZIS MEGFIGYELÉSEN ALAPUL
Mint minden betegségnél, itt is elsődlegesnek számítanak a beteg által elmondott tapasztalatok, de az orvosnak a beteg viselkedésére vonatkozó megfigyelései is nagyon fontosak. Mire érdemes figyelni? A skizoid személyiségeknél az érzelmi nyugtalanság mellett sokszor jelentkeznek üldöztetési téveszmék, a betegek sokszor hallanak hangokat a fejükben, de sokszor vannak dühromaik is. A tünetek sok lehetséges kombinációja miatt nem egyértelmű, hogy a diagnózis egy rendellenességet, vagy több, nem összefüggő szindrómát takar-e. Fontos, hogy a tüneteknek legalább hat hónapig fenn kell állniuk (kezeléssel minimum egy hónapig) ahhoz, hogy a zavar diagnosztizálható legyen.
DIAGNOSZTIKAI KRITÉRIUMOK
A skizofrénia diagnosztizálásánál Európában az Egészségügyi Világszervezet Betegségek nemzetközi osztályozása BNO-10 kritériumait veszik alapul. Ezeknél a kritériumoknál figyelembe veszik az érintett személy saját élményeiről szóló beszámolóit, a mások által jelentett viselkedésbeli rendellenességeket, majd ezeket egy mentál-egészségügyi szakember által végzett klinikai felmérés követi.
A skizofrénia diagnózisának felállításához három diagnosztikai kritériumnak kell teljesülnie:
A jellegzetes tünetek - téveszmék, hallucinációk, dezorganizált beszéd és viselkedés, negatív tünetek - közül két vagy több tünetnek egy hónapos időszak túlnyomó részében (kezeléssel rövidebb ideig) fenn kell állniuk.
A szociális és foglalkozási funkciók hanyatlása: a zavar fellépése óta eltelt idő jelentős részében egy vagy több funkció – például a munkában, a személyes kapcsolatokban, vagy az önmagáról való gondoskodás terén – szembetűnően elmarad a zavar jelentkezése előtt elért szinttől.
Jelentős időtartam: A tüneteknek legalább hat hónapig fenn kell állniuk (kezeléssel minimum egy hónapig) ahhoz, hogy a zavar diagnosztizálható legyen.
Mivel a skizofrénia nem egységes kórkép, a betegség tünetei sokfélék lehetnek, ráadásul nem is egyszerre fordulnak elő.
| A klinikai gyakorlatban a következő tüneteket értékelik a skizofrénia diagnosztizálása során: |
|---|
| Gondolkodás: nincs betegségbelátás, sérül a logikus gondolkodás, a gondolkodási folyamat beszűkül, csökken az absztrakciós képesség. |
| Téveszmék: olyan megingathatatlan téves gondolatok vagy hit, ami nem magyarázható a kulturális környezeti hatásokkal. |
| Érzékelés: a realitásészlelés nem megfelelő, gyakoriak a hallucinációk. |
| Általános megjelenés: a személyes higiénia és öltözködés elhanyagolása, bizarr viselkedés, visszahúzódás a szociális élettől. |
| Beszéd: bizarr intonáció, némaság, új szavak kitalálása és önkényes használata, a hallott szavak kényszeres, visszhangszerű ismétlése, önmagukban értelmes, de a szövegkörnyezethez nem illő szavak használata. |
| Viselkedés: nárcisztikus, repetitív jellegű viselkedés, melyek bizarr formát öltenek. Gyakori a mozgásos nyugtalanság, a negativizmus, azaz hogy a beteg megszakítja, visszautasítja környezetével a kapcsolatot. |
| Affektus: az érzelmek elsivárosodása, eltompulása, vagy esetenkénti indokolatlan túlérzékenység, egymással ellentétes érzelmek egyidejű megjelenése ugyanazzal a személlyel, dologgal kapcsolatban. |
| Motiváció: a tervező- és kivitelezőképesség csökkenése. |
| Szociális élet: bizalmatlanság, eltávolodás a külvilágtól, és a saját, belső világába való visszavonulás. |
| Neurológiai jelek: gyors szemmozgások, finom motoros koordináció zavarai, rossz jobb-bal diszkrimináció, dysdiadochokinesis (nem képes egymással ellentétes mozgások sorozatos elvégzésére), astereognosia (tapintással nem ismer fel tárgyakat). |
| A kognitív funkciók romlása (figyelem, munkamemória, tervezés, problémamegoldás), a betegség előrehaladtával növekvő mértékben. |
| Dezorganizáció: a térbeli, időbeli, emlékezetbeli tájékozódás, a tudati működések, az ítéletalkotás zavara. |
A betegséget régebben gyógyíthatatlannak tartották, de napjaink modern antipszichotikus gyógyszereivel a pszichotikus tünetek visszaszoríthatók vagy meg is szüntethetők. Bár a pszichiátriai kezelés nagyon fontos, sajnos gyógyszer nélkül, kizárólag pszichoterápiával a betegség nem gyógyítható.
TOVÁBBI CIKKEK A TÉMÁBAN:
Mit csinál valójában a pszichológus?
Kórházba kerülés gyerekeknél: krízis és kontrollvesztés
Az antidepresszánsok függőséget okoznak?
A bipoláris zavar gyógyíthatatlan, de kezelhető
Gyakori problémák
Tények és tévhitek
Videótár
Webshop
Egészségszámla nyitása