#1

TÉVHIT: Minél hangosabban beszélünk egy hallássérülthöz, annál biztosabb, hogy megérti majd, amit mondunk neki.

TÉNY

Annak, aki rosszul hall, általában segít, ha közel van a hang forrásához, de egy bizonyos pont után a hangerő növelése torzítani kezdi a hang minőségét.

MAGYARÁZAT

Ahhoz, hogy a beszéd megfelelően tiszta maradjon, a hangnak közvetlenül a fülbe kell eljutnia. Éppen erre valók a hallókészülékek. A kiabálás és túlzott artikuláció torzítja a beszéd természetes ritmusát, és megnehezíti a szájról olvasást.

#2

TÉVHIT: A hallás-, látás- vagy beszédsérült emberek nem olyan okosak, mint az átlagemberek.

TÉNY

Ezeknek az embereknek intelligenciája ugyanolyan, mint a lakosságé.

MAGYARÁZAT

A kommunikációs problémák szinte minden esetben abból adódnak, hogy a fenti fogyatékossággal élő emberek nem a megfelelő módon reagálnak, mivel nem hallották jól az elhangzottakat, nem látták jól, amit kellett volna, vagy mi nem értettük jól őket.  A gördülékenyebb kommunikáció érdekében az a legegyszerűbb, ha jobban odafigyelünk egymásra. 

#3

TÉVHIT: A Down-szindróma súlyos szellemi fogyatékossággal jár.

TÉNY

A Down-szindrómások IQ-ját könnyű alábecsülni, mert beszédben általában gyengébbek, mint az általános értelmi képességek terén. A keveset beszélő gyerekekről gyakran azt gondolják, hogy nem is értik, amit mondanak nekik, pedig ez egyáltalán nem így van.

MAGYARÁZAT

A Down-szindrómások különböző képességekkel születnek, többnyire enyhe vagy középsúlyos fejlődési lemaradással, néhányan a normál IQ tartományt is elérik.
Nagyon nagyok köztük az egyéni különbségek: néhányan a súlyos értelmi fogyatékosok sávjába esnek, néhányuk intelligenciája pedig a normál tartományban van. A Down-szindrómásoknál az IQ mérése egyébként különösen megbízhatatlan: két, időben nagyon közeli mérés is teljesen különböző eredményeket hozhat.

#4
TÉVHIT: A jelnyelvet csak a süketek használják.

TÉNY:

A halláskárosodott emberek többsége nem használja a jelnyelvet. Ez a kommunikációs forma azoknak a legfontosabb, akik másképp nem nagyon tudják megértetni magukat másokkal: például a süketnémáknak.

MAGYARÁZAT:

A halláskárosodás széles spektrumot ölel fel. Azok, akik nem hallanak jól, annak megfelelően kommunikálnak, hogy mennyi hangot képesek érzékelni, megkülönböztetni. Például számít, hogy viselnek-e hallókészüléket, van-e implantátumuk. Fontos az is, hogy a kor előrehaladtával csökkent a hallóképességük vagy elveszítették-e a hallásukat, vagy hogy milyen szintű audiológiai képzés kaptak.