A MEDDŐSÉGI KIVIZSGÁLÁS ESSZENCIÁLIS

Melyek a természetes fogamzás feltételei a női szervezetben? Az egészséges reprodukciós rendszer, a tüszőérés, az érett petesejt kiszabadulása, és az ezeknek a szerveknek a működését szabályozó egészséges hormonrendszer. Ezek tökéletes működése nélkül a teherbeesés nem jön létre.

Attól függően, hogy milyen okok állnak a meddőség vagy a nehezített teherbeesés hátterében, a termőképesség javítható. Első lépésként utána kell járni, mi akadályozza a teherbeesést! Általánosságban elmondható, hogy mindkét félnél javítja a termőképességet az egészséges, kiegyensúlyozott életmód, a meglévő betegségek időben történő felismerése és kezelése, a szexuális fertőzések megelőzése, a korai gyermekvállalás. A meddőséget egyebek mellett túlsúly vagy kóros soványság is okozhatja, mindkét esetben szabálytalan lehet a menstruációs ciklus és az ovuláció. Kevesen tudják, de a dohányzás is károsan hat a petefészekre, az embrió beágyazódására és a méh vérellátására egyaránt.
HOGYAN ZAJLIK EGY  MEDDŐSÉGI VIZSGÁLAT?

A termékenységet befolyásoló egyik legfontosabb tényező a nő életkora. Az életkor előrehaladtával csökken a női szervezet esélye a megtermékenyülésre, a termékenység esélye jelentősen csökken 35 éves kor fölött. Az évek előrehaladtával gyakoribbak a terhesség alatti megbetegedések, a kromoszóma-rendellenességek, és a spontán vetélések. Ráadásul idősebb életkorban az asszisztált reprodukciós kezelési technikák sikeressége is csökken. Az életkor előrehaladtával a petesejtek száma csökken, minőségük romlik, genetikailag gyakran már nem egészségesek. A petesejt minősége hatással van a megtermékenyülésre, a beágyazódásra, a terhesség életképességére. Ha elmarad a gyermekáldás, mindenképpen ki kell deríteni, mi állhat a háttérben. A meddőségi kivizsgálás első része  – a konzultáció – a kórelőzményről szól. Az orvos felveszi az anamnézist, valamint megosztja páciensével az ez alapján várható kivizsgálási tervet. A nőknél általában ilyenkor kerül sor a nőgyógyászati vizsgálatra is, amely magában foglalja a bimanuális (két kezes tapintásos) vizsgálatot, a méhnyakrák szűrést, az ultrahangvizsgálatot és különböző kórokozók szűrését. Ezt követően határozzák meg a hormonszinteket: a vérvétel a ciklus 2-5. napja között és a luteális fázisban (attól függően, hogy hány napos a ciklus) történik. A második vérvétel során mért progeszteron szint ad információt az ovulációról. A vizsgálatot érdemes ultrahang-folliculometriával kiegészíteni, mert így lesz nyomon követhető a domináns tüsző érése, és az is, hogy mikor következik be a tüszőrepedés. Az általános laborvizsgálatok mellett szükség lehet különböző speciális laborvizsgálatokra is. Ilyen például az inzulinrezisztencia vizsgálat, az immunológiai panelek ellenőrzése, a véralvadási rendszer vizsgálata, és a különböző genetikai vizsgálatok is.

A HORMONOK SZEREPE A TEHERBEESÉSBEN

A hormonális kivizsgálás endokrinológiai vizsgálat során történik. Az endokrinológus mellett meddőségi specialista és nőgyógyász is kérheti a hormon szintek megállapítását. A kivizsgálás során a ciklus meghatározott napjain végzett vérvétel segítségével állapítják meg, megfelelő-e a hormonok mennyisége a szervezetben. A meddőségi kivizsgálás során többféle hormonszintet ellenőriznek.

A legfontosabb ciklikusan változó hormonok a teljesség igénye nélkül:
Az FSH a petefészek tüszőinek érését serkenti.
Az LH Hatására alakul ki a progeszteron hormont termelő sárgatest a petefészekben, egyébként az FHS-val együtt a petefészek hormon-szabályozásában vesz részt.
A prolaktin a terhesség megtartásáért, valamint a tejelválasztásért felelős.
A progeszteronnak kiemelt szerepe van a ciklus szabályozásában, valamint a terhesség létrejöttében és megtartásában.
Az ösztrogénnek fontos szerepe van a ciklus szabályozásában és a teherbeesésben, emellett a progeszteronnal történő relációja is nagyon fontos, mert az ösztrogén-dominancia lényegesen csökkenti a teherbeesés lehetőségét.

Amennyiben a kivizsgálás során hormonális eltérést (például magas prolaktinszintet, vagy pajzsmirigy alulműködést) találnak, gyógyszeres kezelésre van szükség. Néha ez már önmagában elég lehet a sikeres teherbeeséshez. Inzulinrezisztencia, PCOS (policisztás ovarium szindróma), vagy magas BMI-vel rendelkező nők esetén egyérteműen látható a diéta és a rendszeres sportolás jótékony hatása. Az anovulációs infertilitás (a megfelelő tüszőérés és az érett petesejt kiszabadulásának elmaradása) az egyik leggyakoribb oka a női eredetű meddőségnek. Amennyiben a spermakép megfelelő és a petevezetékek átjárhatóak, úgy elégséges lehet csak a gyógyszeres ovulációindukció, asszisztált reprodukciós módszerek nélkül.


A cikk a Swiss Prémium Egészségközpont szülész-nőgyógyász szakorvosának – Dr. Kis Éva – együttműködésével készült.


TOVÁBBI CIKKEK A TÉMÁBAN: