BENINGUS CONTROTEMPORÁLIS EPILEPSZIA

A leggyakoribb, egyben legjobb kimenetelű gyermekkori epilepszia. 2-14 (leggyakrabban 5-9) éves kor között kezdődik alvásból induló rohamokkal. Féloldali száj- és nyelvzsibbadás, nyálfolyás, majd féloldali arc- és karrángás jelentkezhet, mely úgynevezett nagyrohamba is átmehet. Mivel a roham többnyire alvásból indul, a szülők nem mindig látják a roham kezdetét és megtévesztő módon csak a másodlagosan kialakuló, egész testre kiterjedő nagyrohamot észlelik. A rosszullétet átmeneti beszédzavar és az egyik szájzug lógása követheti. Az életkor, a rohamtípus és a jellegzetes EEG-kép alapján állítják fel a diagnózist. Mivel a betegek húsz százalékának gyógyszerszedés nélkül sem ismétlődik rohama, ezért lehet várni a gyógyszer beállítással az első rosszullét után. A gyógyszerbeállítás kérdését mindig a szülőkkel beszélik meg: van olyan szülő, akinek a legfontosabb, hogy sosem ismétlődjön roham; más szülők viszont a napi gyógyszerszedés ötletétől ijednek meg.

Gyakorlatilag mindenki kinövi a betegséget, és 3 év múlva óvatosan meg szokták próbálni az antiepileptikum elhagyását.

JUVENILIS MIOKLÓNUS EPILEPSZIA

Mioklónusos (izom megrándulásos) és grand mal (eszméletvesztéses rángó) rohamok lehetnek jellemzőek ebben a genetikailag meghatározott epilepsziában. Serdülőkben, 12-16 éves kor között, a reggeli felkelést követő első órában jelentkeznek kisebb-nagyobb végtag-rándulások. Típusos panasz, hogy a reggeli ital kilöttyen a csészéből, vagy a reggeli fogmosás közben nagyokat rándul a kéz. A kezdeti megrándulások és az első GM roham megjelenése között akár hónapok is eltelhetnek. Sokszor az első nagyroham miatt érkezik a serdülő a kórházba és csak utólagos rákérdezésre derülnek ki a reggeli kisebb rándulások. Egyféle gyógyszer szedése mellett rohammentessé válik a betegek jelentős része, de a gyógyszert életük végéig szedni kell, amiről nehéz a kamaszokat meggyőzni.

Újabb roham jellemzően bulik alatt vagy után jelentkezik, ahol az alvásmegvonás, az alkoholfogyasztás, az alkohol miatti gyógyszerkihagyás, illetve a diszkók villogó fénye egyszerre szerepelhet, mint provokáló tényező.

WEST-SZINDRÓMA

Ez egy klasszikus példája annak, hogy epilepszia típusa mennyire függ az életkortól. Gyakorlatilag a néhány centiméteres fejlődési rendellenességtől a nagy kiterjedésű oxigénhiányig vagy vérzésig bármilyen agykárosodás állhat a háttérben. A szindróma első tünete, hogy a csecsemő fejlődése 4-8 hónapos kor között leáll, majd spazmusokból álló rohamsorozat jelentkezik. A spazmus rövid összerándulások sorozatából áll, ami vállemelések, fejbiccentések sorozataként jelentkezik. 10-50 ilyen spazmus követi egymást néhány percen keresztül. Az életkor, a lelassuló fejlődés, az epilepsziás spazmusok és a típusos EEG-kép (úgynevezett hypsarritmia) együtt adják a West-szindróma diagnózisát. A terápia általában gyógyszeres (tabletta, szirup vagy injekciós kúra jön szóba), kicsi agyi eltérések esetében sebészi. A gyógyszerrel általában le tudják állítani a rohamokat, ám az agyi fejlődés igen aktív szakaszában induló epilepszia gyakran meglassult fejlődéssel jár. Az is előfordulhat, hogy néhány év rohammentesség után új formában jelentkezik az epilepszia, ezért

nagyon fontos a rendszeres gondozás még rohammentesség esetén is.

LENNOX-GASTAUT SZINDRÓMA

 2-7 éves korban indul új epilepsziaként vagy korábban másféle epilepsziás (például West-szindrómás) betegekben. Lelassuló fejlődéssel, speciális EEG-képpel és többféle, gyakran gyógyszerekkel nehezen befolyásolható rohamok formájában jelentkező betegség. A kiváltó okot gyakran nem ismerjük. Általában 3-4 különböző típusú roham váltja egymást, melyek több, párhuzamosan szedett gyógyszer mellett sem szüntethetők meg.

Bár a sikeres, epilepsziával kapcsolatos sebészeti esetek ritkaságnak számítanak, mindig megpróbálnak utánajárni az esetlegesen műthető agyi eltérésnek.

PSZICHOGÉN ROHAMOK

Ezek a rohamok epilepsziás rohamot utánzó, de nem epilepsziás eredetű rosszullétek. Kisebb részükben szándékos cselekvés: a gyermek így próbálja felhívni magára a figyelmet. Az esetek többségében azonban valamilyen összetettebb lelki probléma áll a háttérben, ezért pszichológus és/vagy pszichiáter szakember bevonása feltétlenül szükséges. Sokszor nem könnyű megkülönböztetni az epilepsziától, ezért előfordul, hogy a gyerek évekig antiepileptikumot kap, pedig csak pszichogén rohama van. Nehezítheti a helyzetet, hogy ugyanannál a betegnél

a valódi epilepsziás és a pszichogén rosszullétek sokszor keverednek.

A lakcímünkhöz legközelebb eső epilepszia centrumok elérhetőségéről a Magyar Epilepszia Liga honlapján találhatunk naprakész információt.