A hasi sérülések azért is veszélyesek, mert nincs látható jelük

A HASI SÉRÜLÉSEK AZÉRT IS VESZÉLYESEK, MERT NINCS LÁTHATÓ JELÜK

Tompa hasi sérülés legyakrabban sportolás, magasból esés és közúti baleset során keletkezik. Mit jelent ez a gyakorlatban? Leesett a gyerek a fáról, iszonyat gyorsan tekert le biciklivel a hegyről, és nekiment valaminek, vagy edzés közben történt vele valami.

Alapvetően kétféle hasi sérülést különböztetünk meg: a zárt és a nyílt hasi sérülést. Mindkét csoportból az enyhébb sérülések a gyakoriak: a zártaknál a hasfalat ért zúzódás, míg a nyílt sérüléseknél a nem áthatoló, hasfalat ért sebek fordulnak elő leggyakrabban.

Ha a hasfal nem tudja csillapítani az ütést, és az erő továbbterjed a hasüregi szervek felé, akkor beszélünk tompa hasi sérülésről. A leggyakrabban sérülő szervek: máj, lép, hasnyálmirigy (ezek az úgynevezett parenchymás szervek), és a vese. Mivel ezek a szervek fix, rögzített helyzetben vannak, ezért a feléjük irányuló ütés elől nem tudnak kitérni. Talán meglepő, de a belek – amelyek üreges szervek – képesek valamennyi elmozdulásra, ezért kitérhetnek az erőhatás irányából, így ritkábban is lesz bajuk.

HONNAN TUDJUK, HOGY VALAMI NEM STIMMEL?

A fenti szervek sérülése jelentős hasi fájdalommal, hányinger-, hányással, és a vérzésből fakadó további tünetekkel jár. Enyhébb fokú belső szervi sérülések természetesen nehezebben diagnosztizálhatóak, az első vizsgálatok nem mindig mutatnak eltérést, így a gyanú esetén a megfigyelésnek is nagy jelentősége van.

A hasi fájdalom, nyomásérzékenység mellett a kivizsgálásban fontos szerepe van a laborvizsgálatoknak és a képalkotó vizsgálatoknak. Laborvizsgálatokban a problémás szerv szövetszétesése okozta eltéréseket keresik, ilyen például a májenzim szint emelkedése. Ha a vizeletben eltérést találnak, az ebben az esetben a húgyuti rendszer sérülésére utalhat. A képalkotó vizsgálatok közül egyébként a röntgen- és az ultrahang vizsgálatnak van alapvető jelentősége. Előbbivel a szabad hasi levegő jelenlétét tudják kizárni (ami egyértelműen gyomor-bél sérülésre utal), utóbbinak pedig a hasüregi vérzés és parenchymás szervsérülés kimutatásában van nagy szerepe.

Az áthatoló, nyílt sebek, amelyek a hasüregi szerveket is érintik, gyerekeknél szerencsére ritkán fordulnak elő.

MIKOR VAN SZÜKSÉG INTENZÍV OSZTÁLYOS ELLÁTÁSRA?

Ez sok mindentől függ. Ha a beteg általános állapota nem jó, emellett pedig egy vagy több társsérülése is van (mint a koponya- vagy a mellkassérülés), akkor az orvos a meglevő adatok birtokában dönthet az intenzív osztályos kezelés mellett. Ugyanakkor izolált hasi sérülés esetén is indokolt lehet a szoros, akár intenzív osztályos megfigyelés.

MIKOR ELKERÜLHETETLEN A MŰTÉT?

Gyerekkorban a nagyobb vérzéssel járó komolyabb parenchymás szervsérülések jó eséllyel

konzervatív úton kezelhetőek, műtétre csak ritkán, jelentős vérzéssel járó esetben van szükség. Ettől függetlenül lehetnek olyan esetek – például ha üreges szerv sérült –, amikor az

operáció elkerülhetetlen.

A sérülések sokfélesége miatt a kórházban töltött idő nagyon változó. Ha az ellátó orvos

szerint valószínű, hogy tompa hasi sérülés áll a panaszok hátterében, és a kezdeti vizsgálatok

negatívak, akkor is szükség lehet 24-48 órás megfigyelésre. De olyan is lehet, hogy műtét nélkül is jelentős időtartamú, több hetes megfigyelést igényel a beteg, például, ha a panszok hátterében lép- vagy májsérülés igazolódik.

Az is könnyedén előfordulhat, hogy a gyereket végül megműtik, de pár nap után már hazamehet. Semmiképpen sem szentírás, hogy műtéttel tovább kell kórházban maradni, mint nélküle.