A DEPRESSZIÓ NÉPBETEGSÉG

A depresszió a leggyakoribb lelki betegség. Számos oka lehet, de az egyik legjelentősebbet a genetikában kell keresnünk: nagyobb az esély a megbetegedésre, ha a családban volt már valaki depressziós. Emellett azonban különböző környezeti és pszichológiai tényezők együttes jelenléte is okozhat depressziós tüneteket.

Rizikófaktor lehet még bizonyos gyógyszerek használata, de a krónikus egészségügyi problémák és droghasználat is csak rontja a helyzetet. Ne keverjük össze a depressziót a szomorúsággal! Ha több, mint két héten keresztül tapasztaljuk a tüneteket, amit a lehangoltság mellett önbizalomhiány, a dolgok iránti lelkesedés elvesztése, és egyértelmű ok nélküli lelki fájdalom jellemez, akkor nagy valószínűséggel komoly depressziós zavarral küzdünk.

OKA ISMERETLEN

Hiába tart ott a modern orvostudomány, ahol, a depresszió oka máig ismeretlen. Egy szakemberek által felállított elmélet szerint (diatézis-stressz modell) akkor fordul elő, ha egy már létező sebezhetőséget vagy diatézist stresszes életesemények aktiválnak. Mit is jelent ez? Azt, hogy amikor valami rossz dolog történik velünk, akkor nem tudjuk az életet pozitívnak látni és optimistának maradni, hanem a világhoz való hozzáállásunk közönyös, vagy egyenesen negatív lesz.

Sokkal hajlamosabbak vagyunk a hangulatzavarra egy trauma elszenvedése után.

TÖBBFÉLE DEPRESSZIÓT ISMERÜNK

A depresszió tulajdonképpen egy időszakosan jelentkező hangulatzavar, ahol a normál attitűd váltakozik a depresszióssal. Súlyos depressziós zavar esetén a depresszív szakasz hosszú ideig fennáll, negatívan befolyásolja a beteg személyes életét, munkáját, oktatását, alvását, étkezési szokásait és általános egészségét is. A depressziónak azonban más megjelenési formái is vannak.

Létezik akut és krónikus, unipoláris (a betegség lefolyása során nem fordult elő mániás vagy hypomániás fázis) és bipoláris depresszió (depresszív tünetcsoport, amikor a kórelőzményben előfordult emelkedettebb hangulatú szakasz) endogén (nem köthető külső hatáshoz) és exogén (külső hatáshoz köthető) típusú depresszió, hogy csak a leggyakoribb besorolásokat említsük.  Az öngyilkosságot elkövetők fele depresszióban, vagy más hangulatzavarban szenved. A betegség a WHO adatai szerint jelenleg nagyjából 264 millió embert érint világszerte, leggyakrabban a betegek huszas-harmincas éveiben jön elő. Ami a nemek közötti elolszlást illeti, a nőknél kétszer olyan gyakran fordul elő, mint a férfiaknál. A depressziós személyek jellemzően magukba fordulnak, társaságkerülők lesznek, majd szépen lassan elmagányosodnak. Egyik sem segíti a gyógyulást. Ugyan enyhébb esetekben spontán is meggyógyulhat a beteg,

a súlyos esetek szakember segítsége nélkül nem lesznek jobban. Sőt, egy részük öngyilkos is lehet.

A KEZELÉS TÖBBRÉTŰ

A betegséget kezelésének három pillére van: orvosi, pszichológiai és szociális. Az orvosi kezelésbe egyebek mellett az antidepresszánssal, illetve különböző, gyógyszerekkel történő kezelés tartozik. A pszichológiai ellátás része a pszichoterápia, a szociális segítségnyújtás alkotóelemeit pedig a társas tevékenységek, a relaxációs módszerek, a rendszeres testmozgás, valamint a betegségről való tájékozódás és az önsegítés megtanulása jelentik.

A betegség kézben tartása általában ennek a három módszernek az ötvözésén múlik.

FORRÁS: ifightdepression.com, wikipedia, WHO

A cikket a Swiss Prémium Egészségközpont pszichiáter szakorvosa, Dr. Szalina Ildikó lektorálta.

TOVÁBBI CIKKEK A TÉMÁBAN:

Mit csinál valójában a pszichológus?

Kórházba kerülés gyerekeknél: krízis és kontrollvesztés

Kényszergondolatok és kényszercselekvések csapdájában

Gyermekkorban is okozhat szorongást a stressz