A bipoláris zavar gyógyíthatatlan, de kezelhető

A BIPOLÁRIS ZAVAR GYÓGYÍTHATATLAN, DE KEZELHETŐ

Az egészséges átlagemberek által időnként tapasztalható feldobott jókedvvel és levert hangulattal szemben az, aki bipoláris zavarban szenved, nagyon szélsőségesen éli meg ezeket az érzelmeket: olyan hangulatingadozásai vannak, amelyek hosszan, akár hónapokig is jelen lehetnek a beteg életében.

A bipoláris zavar (bipolar disorder) elnevezésű betegség a depresszió egyik speciális típusa, amit másnéven mániás depressziónak (manic depression) is neveznek. Ez a pszichiátriai kórkép a mániás fázis és a klinikai depresszió huzamosabb ideig tartó váltakozásait jelenti.

MÁNIÁS ÉS DEPRESSZIÓS TÜNETEK

Mániás szakaszról akkor beszélünk, ha az alábbi tünetek közül egyidejűleg legalább három minimum egy hétig jelen van a beteg életében.

#1 Fokozott önértékelés.

#2 Csökkent alvásigény.

#3 Fokozott beszédkésztetés.

#4 Hevesen cikázó gondolatok, gondolatrohanás.

#5 Könnyen elterelhető figyelem.

#6 Szokatlanul felfokozott aktivitás.

#7 Nyugtalanság.

#8 Kritikátlan, meggondolatlan cselekedetek.

Depressziós szakasz esetén az következő tünetek közül legalább öt, minimum két héten keresztül jelen van a beteg életében.

#1 Majdnem minden nap levert hangulat, az idő legnagyobb részében.

#2 Az örömérzet jelentős csökkenése.

#3 Jelentős súlygyarapodás vagy súlycsökkenés.

#4 Álmatlanság vagy aluszékonyság.

#5 Pszichomotoros nyugtalanság vagy levertség.

#6 Fáradtság vagy csökkent energiaszint

#7 Feleslegesség- vagy ok nélküli bűntudatérzés.

#8 Koncentrációs, gondolkodási képességek csökkenése.

#9 Halállal, öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok, öngyilkossági kísérletek.

A BIPOLÁRIS ZAVAR FÁZISAI

A bipoláris zavar természetéből fakadóan a beteg kedélyállapota több fázis között váltakozik. A fentiek mellett a depresszív fázisban a szomorúság, a nyugtalanság, a fáradság és a dühös kedélyállapot mellé sokszor elhagyatottság- és magányosságérzet, valamint alvási és evési zavarok társulnak. Főbb tünetként jelentkezhetnek még: önutálat, apátia, deperszonalizáció, a szexuális tevékenységek iránt érzett vágy csökkenése vagy hirtelen felfokozódása, krónikus fájdalom, szorongás társaságban, a motiváció hiánya és halállal, öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok.

A hipomániás fázis a mánia egy kevésbé súlyos fajtája, pszichózis előfordulása nélkül. Ebben az intervallumban a mániás tünetek lényegesen alacsonyabb amplitúdójúak. A hipomániás emberek magabiztosak, karizmatikusak, általában energikus, euforikus személyek, túláradó ötletekkel. A kiteljesedett mániával ellentétben képesek az összefüggő, logikus gondolkodásra, így képesek megállni a helyüket a mindennapi életben.

Amit ma a mániás fázisról tudunk, nagyban köszönhető a tizenkilencedik század végén-huszadik század elején élt német pszichiáter, Emil Kraepelin mánia-osztályozásának. Ő volt az, aki különválasztotta a mániás depressziót a dementia praecox-tól, vagy ahogyan ma ismerjük, a skizofréniától. A német pszichiáter módszerének egyik legfőbb alapelve az a felismerés volt, hogy bármelyik tünet megjelenhet mindkét rendellenességben. Például szinte nem is létezik olyan tünet a skizofréniában, ami néha ne fordulna elő a mániás depresszióban is. Az általa meghatározott betegség beazonosítási metódust a Duke Egyetem kutatói később kiegészítették, így a mániás fázis meghatározása napjainkban magába foglalja a hipomániát, a súlyos mániát, a szélsőséges mániát, a diszforikus (boldogtalan) mániát, és a kevert mánia két formáját (ahol a depresszív és a mániás tünetek egyszerre vannak jelen) is.

A mániás betegek fáradhatatlanul, mértéktelenül és megfontolás nélkül kerülnek olyan szituációkba, amelyekben nem képesek felmérni a bennük rejlő, vagy a társadalom által rájuk háruló veszélyeket.
A pszichózis tünetei a hallucinációk (hallani, látni vagy egyéb módon érzékelni olyan dolgok jelenlétét, amelyek valójában nincsenek jelen) és a delúziók (téves személyes meggyőződések, melyeknek nincs valós alapja vagy nyilvánvalóan ellentmondásosak). Üldözési mánia érzete is kialakulhat, amely során a beteg úgy gondolja, hogy őt ellenséges szervezetek vagy földöntúli erők üldözik vagy megfigyelik. Erre a fázisra jellemző még az erőteljes és szokatlan vallásos hit, mely során a beteg azt gondolja magáról, hogy nagy, sorsdöntő küldetése van, vagy természetfeletti képességeket tulajdonít magának.

A kevert fázis egy olyan állapot, ahol a mánia és a klinikai depresszió tünetei egyaránt jelen vannak. A sokszor pánik rohamokkal és öngyilkossági kísérletekkel kísért kevert fázisban a beteg lelkiállapota kifejezetten instabil. Egy hosszabban tartó kevert fázisban a beteg érzelmi fájdalma olyannyira súlyosbodhat, hogy egy pont után fizikai fájdalommá válik, mely sok beteget öncsonkításra késztet, mint vágás, égetés, vagy más önmaguknak fájdalmat okozó tett, kizárólag azért, hogy elvonja a figyelmüket az érzett fizikai vagy érzelmi fájdalomtól.

JELENLEG GYÓGYÍTHATATLAN

A bipoláris zavar a teljes népesség körülbelül egy százalékát érinti, így egyes becslések szerint Magyarországon mintegy százezren, az Amerikai Egyesült Államokban mintegy három millióan szenvednek e betegségben. Az 1-es típusú bipoláris zavarban a normális hangulatszakaszok mániás fázisokkal váltakoznak, míg a 2-es típusú tünetegyüttesben a depresszív epizódot az úgynevezett hipomániás fázisok váltják fel. A kezelés során a legfontosabb a betegség kontrollálása. A betegséget a különböző pszichológiai terápiás módszerek mellett elsősorban gyógyszeresen kezelik.

A gyógyszerelés hatása személyenként változhat, és jelentős időt vehet igénybe, hogy kiderüljön az adott szer hatásos-e, tekintve, hogy a mániás depresszió ciklusosságából adódóan az állapotban jobbulás következhet be kezelés nélkül is.

A helyes gyógyszeradagolás betartása is komoly probléma lehet, mivel ahogy a beteg kezd mániás állapotba kerülni, elveszti a betegségérzetét, és gyakran abbahagyja a gyógyszerek szedését. A páciensek gyakran akkor is ezt teszik, amikor a tünetek elmúlnak, vagy amikor úgy gondolják, hogy a kezelés során használt gyógyszereket anyagilag nem engedhetik meg maguknak. A kezelés során felmerülő mellékhatások és a betegség miatti megbélyegzéstől való félelem is sokszor megállítja őket a gyógyulás felé vezető úton.

Azokban az esetekben, amikor a beteg önmagára vagy másokra nézve veszélyt jelent, a kezelés elkezdéséhez nincs szükség a hozzájárulására, az a beleegyezése nélkül is folytatható.

A betegséget a mai tudásunk alapján nem lehet gyógyítani, de a betegek a megfelelően beállított gyógyszeres kezelés mellett teljes értékű életet élhetnek.

FORRÁS: ifightdepression.com, wikipedia,