A BESZÉDFEJLŐDÉSI ZAVAROK HATÁSSAL LEHETNEK A SZEMÉLYISÉGRE

A kommunikációs problémák okait elsősorban a nyelvi- és beszédfejlődésben, illetve ezek elmaradásában és zavaraiban kell keresnünk.

A beszéd kialakulása hosszú, bonyolult, komplex fejlődési folyamat, melyre sokféle fiziológiás és lelki tevékenység hatással van. Ép beszéd csak akkor alakulhat ki, ha a beszédszervek és a hallás, valamint   az idegrendszernek a beszéddel összefüggő területei is épek. Fontos, hogy mindehhez biztosított legyen megfelelő mintát adó, támogató, aktív beszélő emberi környezet. A beszédfejlődés ütemében a preverbális és verbális szakaszok sorrendje meghatározott, mégis sok egyéni változat lehet. Előfordul, hogy egy gyermek csak kétéves kora körül kezd beszélni, míg mások akár már másfél évesen is egész mondatokban beszélnek. A beszédfejlődés szakaszait nem lehet kihagyni, inkább csak a megjelenés időpontjában és az adott szakaszban való megragadás időintervallumában lehetnek eltérések.

FIZIOLÓGIAI ÉS NEM FIZIOLÓGIAI OKOK

A beszéd kialakulásában és fejlődésében genetikai (öröklött) és szerzett (tanult, környezet által befolyásolt) tényezők játszanak szerepet. A beszédfejlődés, nyelvi fejlődés zavarának fiziológiai okai lehetnek: az öröklés, a beszéd- és hallásszervek zavarai, agyi sérülések, valamint a kognitív funkciók zavarai. A beszédészlelés, beszédértés, beszédprodukció megrekedésének nem fiziológiai oka lehet a hátrányos környezet, a nem megfelelő beszédminta, valamint a beszédhelyzetek hiánya.

A nyelvi készségek, adottságok, a környezet által produkált ráhatások, a lelki tényezők egyaránt hatással lehetnek a beszédfejlődési folyamat eredményességére. A már kialakult nyelvi képességek károsodhatnak agysérülés, beszéd- és hallásszervek sérülései, betegségei esetén is. A felmerülő probléma lehet átmeneti vagy akár végleges is, amely komoly lelki terhet jelenthet az érintett és a család számára egyaránt.

AMIKOR ZAVAR VAN AZ ERŐBEN

A nyelvi fejlődés elmaradása számos fejlődési zavar vagy szindróma velejárója is lehet. A nemzetközi szakirodalomban legelterjedtebben a specifikus nyelvi zavar (specific language impairment, SLI) kifejezés használatos, ami nem is annyira a beszéd, hanem sokkal inkább a teljes nyelvi rendszer zavarát állítja a fókuszba. Ez a jellegzetes nyelvi zavar megalapozott biztonsággal csak 4-8 éves korban diagnosztizálható. Hiába lesz az életkor előrehaladtával egyre érettebb az idegrendszer, az SLI mindezek ellenére sem korrigálódik spontán, ráaádásul minden esetben célirányos fejlesztésre van szükség. Nyelvi késés esetén éppen ellenkező a helyzet, ez egyébként az az egyik számottevő különbség a késés és a zavar között.

Szekunder nyelvi jelenségként tüneteket hordozó kategóriákat is beazonosíthatunk, ilyen az autizmus spektrum zavar is, amelynél szintén érintett lehet a beszédfeldolgozás és a beszédprodukció is, de a mennyiségi és minőségi eltérések teljesen más képet mutatnak, és másból fakadnak, mint például egy nyelvi késés esetén. Sokkal inkább a kölcsönös, interaktív kommunikációs szándék és rendszer igényel megsegítést, támogatást.

Napjainkban a korai életszakaszban leginkább nyelvi- és beszédfejlődési késésről (korábban megkésett beszédfejlődés) beszélhetünk. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor a nyelvi- és beszéd képességek is elmaradnak az életkor alapján elvárttól: késhet a beszédindulás kezdetének időpontja, lassabb lehet a fejlődés sebessége, illetve eltérhet annak minősége is. Ezek együttesen pedig bizony korlátozhatják a hatékony kommunikációt, a társas részvételt, később pedig – amennyiben nem rendeződik megfelelően – az iskolai és foglalkozásbeli teljesítményt is.

Az organikus eredetű, agykárosodás esetén előforduló afázia (komplexebb nyelvi zavar) és dysarthria (hangképzés zavara) beszédkórképek a már kialakult nyelvi képességet érintik, emellett azonban jelentős mértékben befolyásolják a mindennapi kommunikációs lehetőségeket, ezzel pedig az életminőséget is.

EXPRESSZÍV VAGY RECEPTÍV?

A leggyakrabban az expresszív (beszédprodukció) beszédfejlődési zavarokkal találkozunk, de a receptív (beszédfeldolgozás), vagy kevert receptív–expresszív beszédfejlődési zavar is előfordul. Expresszív beszédkórképként fonológiai, artikulációs fejlődési zavarok figyelhetőek meg leggyakrabban, de emellett beszédfolytonossági zavarok is előfordulnak: a hadarás, illetve a dadogás, amely utóbbi lehet úgynevezett élettani dadogás is, ami ideális esetben idővel eltűnik a gyermek beszédéből. Bizonyos esetekben a szelektív mutizmussal is találkozhatunk, amely leginkább az óvodás vagy kisiskoláskori kommunikációs zavarok egyike.

A beszédfeldolgozás zavara a beszédészlelés és a beszédmegértés nem megfelelő működését jelenti, a beszédprodukciónál pedig a kifejező beszéd különböző beszédkórképeivel találkozunk.

A nyelvi megértés mindig megelőzi a produkciót, tehát a gyermek jóval többet ért, mint amennyit maga nyelvileg produkálni képes, és ez viszonylag sokáig így marad. Az egyre növekvő passzív szókincs képezi majd azt a készletet, amelyből a beszéd során később meríteni tud.

Mivel a gyermek az elhangzó beszédet a nyelvi sajátosságok részletes feldolgozásával észleli, (és erre épül rá az értelmezés, melynek során felhasználja a vizuális információt) ezért állandóan figyeli a hozzá beszélő felnőtt szájmozgását, hangképzését, mimikáját. A beszédészlelés során a hallási figyelem, az auditív észlelés és differenciálási képesség, a beszédmegértés folyamatában az elhangzó beszéd tartalma és az előforduló szavak megjelenési formája befolyásolják az eredményességet. Abban, hogy a gyermek megérti-e, amit mondunk, több dolog is szerepet játszik: fontos, hogy milyen fizikai és érzelmi állapotban van, hogy mennyire tud ránk figyelni és hogy milyen mértékben képes értelmezni az általunk elmondottakat. A megértési folyamatban a beszélő és a környezet interaktív kapcsolata is nagyon hangsúlyos.

A KOMPLEX KEZELÉS A LEGHATÉKONYABB

Mivel a tünetek nagyon sokszínűek, a megoldást jelentő terápiás lehetőségek is sokfélék lehetnek. A kezelési terv felállításakor minden esetben figyelembe kell vennünk a beszédproblémák kiváltó okait, hiszen ezek kulcsfontosságúak lehetnek az érintett gyermekek vagy felnőttek életében, így logopédiai ellátásukban is. A nyelvi- és beszédfejlődés késése, zavara és annak mielőbbi korrekciója hatással van a szocializációra, így az egész személyiség fejlődésére is. Minél korábban derül fény a problémára, annál nagyobb az esélye a hatékony fejlesztésének, és így a másodlagos tünetek megelőzésének.

A nyelvi- és beszédzavarok terápiája szakmailag és emberileg is odafigyelést, energiát, kitartást, türelmet igényel mindenkitől.

Az interdiszciplináris gyógypedagógiai modell a beszéd- és nyelvi nehézséggel küzdő gyermekek és felnőttek komplex megsegítését tűzi ki célul. A pontos diagnózis alapján komplex, célirányos terápiás ellátással a beszéden kívüli funkciók, részképességek is fejlesztésre kerülnek. Az érintettek minél hatékonyabb ellátását csak így, a kompetens szakterületek, valamint a környezet és a családok aktív bevonásával lehet megvalósítani. A komplex gyógypedagógiai-pszichológiai szemlélettel átitatott terápia során a cél az, hogy a beszéd és nyelv, a mozgás, a gondolkodás, a figyelem és emlékezet képességeit és készségeit együttesen, a szociális kompetenciákkal együtt fejlesszék, és az érintett személy minél több oldalról támogatva legyen.

A cikk a Bethesda KIDsz Pedagógia Szakszolgálat gyógypedagógus-logopédusának, Matuska Ágnesnek az együttműködésével készült.

TOVÁBBI CIKKEK A TÉMÁBAN

A sérült emberek tényleg nem túl okosak?

A hallássérülés beilleszkedési problémákat okozhat

A látássérülés, mint fogyatékosság