A CSOPORTOS TERÁPIA NÖVELI AZ ÖNBECSÜLÉST

Az emberek közötti kapcsolatok és kommunikáció alapvető hatással vannak az egyén mentális egészségére. A csoportos terápiák lényege, hogy ezt a hatást használják fel: az emberek közötti interakciók és azok egyénre gyakorolt jellegzetességei, mintái és hatása van a figyelem középpontjában.

A csoportterápia sokszor egyesíti az egyéni terápiában alkalmazott módszereket a csoportdinamika erejével, és a terapeuta vezetésével lehetőséget nyújt a résztvevőknek a személyes és társas készségeik, érzelmeik és viselkedésük mélyebb megértésére, valamint fejlesztésére. A csoportpszichoterápia tehát olyan terápiás forma, amelyben a személyes fejlődés, önismeret és az interperszonális készségek fejlesztése zajlik egy támogató, csoportos környezetben.

A CSOPORTOS TERÁPIA TÉNYEZŐI

MENNYI IDŐT VESZ IGÉNYBE?

A csoportos terápiák időtartama és a csoport mérete számos tényezőtől függ. Számít, hogy mi a terápia típusa, a csoport célja, a résztvevők igényei, ahogy az is, hogy milyen módszereket alkalmaz a terapeuta. Az egyes ülések hossza 90 perctől akár 180 percig is eltarthat. Napjainkban népszerűek az úgynevezett blokkos formák, ahol a tagok szünetekkel együtt akár 8 órát is együtt dolgozhatnak. A terápia hosszúsága és a csoport üléseinek száma az adott probléma típusától és a terápia céljától függően rugalmasan változhat. A rövid terápiák 10-12 ülést, a hosszabbak akár több hónapot, évet is felölelhetnek. Ilyenkor sokszor a maximális óraszám (pl. 100-150 terápiás óra) az iránymutató. Az ülések gyakorisága is változó, lehet heti, kétheti, havi rendszerességű a csoport találkozása.

NEM A MÉRET A LÉNYEG

A csoportok mérete is eltérő lehet. A leggyakrabban 6-15 fős csoportokkal találkozunk, de léteznek kis létszámú (4-6 fős), illetve nagyobb létszámú (15-20 fős) csoportok is.  Bizonyos terápiás rezsimekben (a rezsim szó itt a kezelés vagy terápia megszervezésére, struktúrájára és rendszerére utal) - pszichoterápiás posztályokon, rehabilitációs intézményekben, klinikai környezetben tartanak ún. nagycsoportot is, ahol akár egy egész terápiás osztály, részleg minden tagja is jelen lehet (akár 50+ fő). A terápiás rezsim nagycsoportjait gyakran alkalmazzák olyan helyzetekben, amikor a cél a szociális reintegráció, például krónikus pszichiátriai betegek esetében, akiknek a kezelésük során a társas kapcsolatok fejlesztésére és a közösségbe való visszailleszkedésre van szükségük.

A LEGGYAKORIBB CSOPORTOS TERÁPIÁK

A művészetterápia résztvevői különböző művészeti formákat – elsősorban képzőművészeti formákat (festés, rajz, kollázs, montázs, kisplasztika) – használnak érzelmeik kifejezésére és feldolgozására. A műalkotások segítenek a belső konfliktusok, érzelmi blokkok és rejtett érzések feltárásában. A zeneterápiás csoportokban a résztvevők zenét hallgatnak, zenét készítenek vagy mozgással fejezik ki magukat a zene ütemére. Ez a módszer különösen hasznos érzelmi kifejezésre, stresszoldásra és a közös élmények erősítésére.

A mozgásterápia (például táncterápia) a testi mozgást és a táncot használja a belső érzések és gondolatok kifejezésére. A mozgásterápia során a résztvevők a testükön keresztül fedezhetik fel és dolgozhatják fel érzelmeiket, ami különösen azoknak lehet hasznos, akik verbálisan nehezen fejezik ki magukat. Léteznek még úgynevezett támogató, szupportív csoportok is, amik a tagok élethelyzetéből adódó problémák praktikus megoldásaira és a közösségi élményre építenek, mindeközben érzelmi biztonságot, elfogadást és támogatást nyújtanak a tagoknak. A kognitív-viselkedésterápiás csoportok a gondolkodási és viselkedési mintákat hivatottak megváltoztatni. A csoportokban gyakoriak a strukturált feladatok, a megfigyelés és a visszajelzés, és a résztvevők gyakorlati technikákat tanulnak a problémáik kezelésére.

A CSOPORTANALÍZIS ÉS A PSZICHODRÁMA

A csoportanalízis a csoportpszichoterápia egyik specifikus formája, amelyet főként az egyéni és társas kapcsolatok mélyebb megértésére és az interperszonális kapcsolatok gyógyítására alkalmaznak. A csoportterápia során a résztvevők egy közös csoporttudatot alakítanak ki, amelyben mindenki hozzátesz valamit a csoport egésze által megélt élményekhez. A csoportanalízis nagy hangsúlyt helyez a csoporton belüli dinamikára, beleértve a tagok közötti kapcsolatok és szerepek alakulását, a hatalmi struktúrákat, a vezetővel való kapcsolatot és a csoport egészének érzelmi folyamatait. A résztvevők egyre inkább megismerik, hogyan működnek a kapcsolatokban és milyen viselkedési mintákat alkalmaznak.

A pszichodráma alapja, hogy a résztvevők színházi elemeket, dramatikus játékot és szerepjátékot alkalmazva dolgozzák fel az érzelmeiket, konfliktusaikat és életeseményeiket. A pszichodráma során a csoporttagok különféle szerepeket magukra öltve nyerhetnek új nézőpontokat az életük különböző kérdéseiben. A pszichodráma abból indul ki, hogy a cselekvésen keresztüli élményfeldolgozás segít abban, hogy a résztvevők tudatossá váljanak a bennük zajló érzelmi folyamatokra. A módszer szerint az érzelmi problémák gyakran mélyebben megérthetők, ha a résztvevő nemcsak beszél róluk, hanem el is játssza őket. Ez a megközelítés lehetőséget nyújt arra, hogy a résztvevők új módon tapasztalják meg saját és mások érzelmeit, és különféle megoldásokat próbáljanak ki.

A cikk Petkó Györgyi  pszichológus együttműködésével készült.

TOVÁBBI CIKKEK A TÉMÁBAN:

Reflektorfényben a gyenge önértékelés

A skizofrénia főleg az agy kognitív funkcióit támadja

Amikor az idea győz a valóság felett

A bipoláris zavar gyógyíthatatlan, de kezelhető