Agyrázkódás vagy agyzúzódás – tények és tévhitek a traumás sérülések világából
Sebek, fejsérülések, hasi traumás sérülések, ki tudja, mi bennük a közös? Az mindenképpen, hogy mindegyikkel kapcsolatban van valamilyen tévhit. Mutatjuk, mikre gondolunk!
#1
TÉVHIT: Gyermekkorban minden fejsérülés orvosi ellenőrzést igényel.
TÉNY
Gyerekeknél nagyon gyakori a fejsérülés, hiszen a testükhöz viszonyítva a kisgyermek feje arányaiban nagyobb (úgy hívjuk ezt, hogy fejnehezek), igy esésnél gyakran sérül.
MAGYARÁZAT
Ezekben az esetekben a fejen természetesen keletkezhet seb és duzzanat is, a gyereknek lehet agyrázkódása, és nagyon ritkán komolyabb belső agysérülés is előfordulhat. A legtöbb sérülés azonban banális fejsérülés, ami se mentőhívást, sem orvosi vizsgálatot nem igényel.
#2
TÉVHIT: Az agyrázkódás és az agyzúzódás ugyanazt jelenti.
TÉNY
Az agyrázkódás és az agyzúzódás is traumás agysérülésnek számít.
MAGYARÁZAT
Előbbi esetén az agy a koponyacsontnak ütközik, melynek következményeként átmeneti funkciózavar jön létre. Néhány napos szigorúan vett pihenés ajánlott, de kórházi megfigyelésre is szükség lehet. Az agyzúzódás súlyosabb kórkép: ilyenkor az agy a koponyát ért ütés hatására valódi sérülést szenved el. Tünetei súlyosabbak, tovább tartanak, és a betegnél úgynevezett neurológiai góctünet (görcsrohamok, végtagi érzés-, mozgáskiesés, szemmozgási zavarok, kettőslátás) is jelentkezhet.
#3
TÉVHIT: A tompa hasi sérülések mindenképpen műtéttel végződnek.
TÉNY
Vannak olyan esetek, amikor sürgős műtéti kezelésre van szükség, például üreges szerv sérülése esetén.
MAGYARÁZAT
Gyermekkorban a nagyobb vérzéssel járó szervsérülések is jó eséllyel konzervatív úton kezelhetőek, műtétre csak ritkán, jelentős vérzéssel járó esetben van szükség. #4
TÉVHIT: A kisebb sebek nyom nélkül meggyógyulnak.
TÉNY:
Minden sebnek marad nyoma.
MAGYARÁZAT:
A sebek heggel gyógyulnak, így nyomtalanul nem tüntethetőek el. Egy sérüléssel szerzett seb viszont akkor gyógyul a legszebben, ha korán és alaposan ki lett tisztítva, a sebszéleket pedig minél tökéletesebben összeillesztették.
A cikk Dr. Petrovics András gyermeksebész együttműködésével készült.