KÓRHÁZI KEZELÉS GYEREKEKNÉL: KRÍZIS ÉS KONTROLLVESZTÉS

A kórházi kezelés és a kórházban töltött idő mind a gyermekek, mind a szülők és hozzátartozók számára jelentős fizikai és érzelmi megterhelést jelent. Ezekben a helyzetekben fontos, hogy szülőként a számukra megfelelő módon tudjunk a gyermekek mellett állni: meg tudjuk teremteni érzelmi biztonságukat, meg tudjuk nyugtatni őket, vagy el tudjuk terelni figyelmüket. Korzenszky Klárával, a Bethesda Gyermekkórház klinikai szakpszichológusával a kontrollvesztés kríziséről beszélgettünk.

A kórházba kerüléskor a legtöbb gyereket félelemérzet tölti el. Az ott töltött idő alatt számos, addig számukra idegen dologgal kénytelenek megbarátkozni. Néha végig kell nézniük, hogyan látják el a szomszédos ágyon az olykor kritikus, életveszélyes állapotú társaikat, de emellett olyan ismeretlen tényezők is hatással lehetnek a benn töltött napokra, mint a lélegeztetőgépek, a betegőrző monitorok és a speciális gyógyszerek alkalmazásának szükségessége. Nem is beszélve a gyakran beláthatatlan idejű és kimenetelű gyógyulási folyamatról. 

MENNYIRE FONTOS A SZÜLŐI JELENLÉT?  

Az ismeretlenség, a várakozás, a bizonytalanság és a fájdalmak velejárójaként a gyerekekben természetes módon fokozódik a fájdalomtól való félelem és a szorongás élménye. Ezekben a helyzetekben fontos, hogy szülőként a számukra megfelelő módon tudjunk gyermekeink mellett állni. Fontos, hogy érezzék az általunk nyújtott érzelmi biztonságot, fontos, hogy meg tudjuk nyugtatni őket, vagy el tudjuk terelni a figyelmüket, ha arra van szükség.

Szülőként a mindennapokban magától értetődően ki tudjuk elégíteni gyermekeink szükségleteit. Tudjuk mikor éhesek, mikor álmosak, gyakran egy pillantásukból felismerjük, hogy mire van szükségük, és a leggyakrabban azonnali választ tudunk adni igényikre. A kórházi környezetben az ismeretlenség, a beavatkozás jellege miatt a szülői kompetencia csökkenhet, gyakran a hagyományos szülői eszközök nem segítenek, hiszen a kórházi beavatkozásoktól függ a gyermekek jólléte. 

Azonban ezekben a nehéz helyzetekben is nagyon fontos a szülői jelenlét, hiszen a gyermekek számára a szülők azok, aki az ismerősséget hordozzák, akik a gyermekek számára biztonságot nyújthatnak. Ilyenkor a legegyszerűbb pozitív üzenetet hordozó mondatok bírnak a legerősebb hatással:

Itt vagyok melletted, ha felébredsz, akkor is itt leszek, minden rendben lesz.

Fontos, hogy a gyermeket tájékoztassuk a beavatkozásokról, azok rövid és hosszú távú hatásairól, természetesen az életkorához illeszkedő módon. Ne csapjuk be, ne vezessük félre. Egyszerű, tényszerű módon tájékoztassuk arról, hogy mi fog történni vele, hogy biztosan jó kezekben lesz, ha az adott doktor kezei alá kerül, emellett biztosítsuk arról is, hogy szülőként teljes mértékben mellette állunk. A kérdéseire adott válaszokat nem szabad elbagatellizálni, hiszen minden kérdésre adott válaszunk a gyermek szorongásának csökkentését szolgálja. Kisebb életkorban játékos formában érdemes előre vagy utólag feldolgozni (babákkal, macikkal eljátszani) az eseményeket. 

A KÓRHÁZBA KERÜLÉS KRÍZISÁLLAPOTOT IDÉZ ELŐ 

A szülők és a család számára ezt a helyzetet a teljesen ismeretlen környezet, a kontroll teljes elvesztése és a bejósolhatatlanság idézi elő.

A fizikai érzések és az érzelmi állapotok elválaszthatatlanok egymástól, oda-vissza hatnak. 

Az ismeretlen testi érzések, vagy a fájdalom negatív hangulati állapotot, szorongást idéznek elő, melyek visszahatnak a testi érzésekre, és erősítik azokat.

A krízisintervenció során pszichológusként a gyermek félelmeit, fájdalmát, vegetatív tüneteit, illetve a szülő tehetetlenségét és félelmét, csökkentő medikális és nonmedikális módszereket ötvözzük, a gyógyító team szakembereinek (az orvos, az ápoló, a gyógytornász, és a szociális munkás) bevonásával.

Fontos, hogy szakemberként biztonságos közeget teremtsünk, és – ha csak részlegesen is – vissza tudjuk adni a kontrollt a gyermek számára. Engedjük meg például, hogy ő mondja meg, melyik matricát kéri jutalomként a beavatkozás után. Ezek az apróságnak tűnő gesztusok szorongáscsökkentő hatással bírnak, ezáltal a testi érzésekre is jótékony hatással lehetnek.

A terápiás módszereket a szülőkre is kiterjesztjük, célunk a szülői kompetencia visszaadása, ami áttételesen a gyermek állapotára is jótékony hatással van – emelte ki a szakpszichológus.

A GYEREKEK KÖNNYEBBEN ALKALMAZKODNAK

A diagnózis illetve a betegség elfogadása nagyban függ az adott család élettörténetétől, veszteséghez való viszonyától, erőforrásaitól. Tapasztalataink alapján a gyermekek életkortól függetlenül nagyon rugalmasak, a megváltozott élethelyzethez gyakran könnyebben alkalmazkodnak, mint azt előre gondolnánk. Azonban fontos, hogy a szakember végigkísérje a gyógyulási folyamatot és segítse a később megjelenő egyéni vagy családban megjelenő elakadásokat. Hiszen egy hosszú gyógyulási folyamat útja hullámzó, adott esetben megjelenhetnek visszaesések, mely megterhelő lehet az egész család számára. 

Segítőként rehabilitációs szemléletben gondolkozunk. Célunk, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki az aktuális állapotból, a gyermek a képességeihez mérten a lehető legteljesebb életet tudja élni, mind fizikai, mind érzelmi szempontból – mondta Korzenszky Klára.

Számba kell venni az intervenciós lehetőségeket, a pszichológusok a gyógyulást, mint folyamatot kezelik.

A SZÜLŐ LELKIÁLLAPOTA KIHAT A GYEREKÉRE

Fontos, hogy a betegek és hozzátartozóik pszichés támogatása – a prevenciós és intervenciós beavatkozások – egy időben történjen a gyermekek egészségügyi ellátásával. Miért? Mert a kórház a gyermek számára ismeretlen, félelmet keltő intézmény.

A szülő bizonytalansága, félelme, a gyermek elvesztésének gondolata és mindaz, amitől a szülő legjobban fél, a gyermek szenvedése nagymértékben kihat mindannyiuk pszichés állapotára. Ilyenkor a szülő és a gyermek tudata beszűkül, csak a fenyegetettséget jelentő fájdalomra, beavatkozásokra és a betegségre képesek koncentrálni. Ennek köszönhetően motivációjuk, együttműködési képességük is csökkenhet. Az állapot okozta veszteség, a bizonytalanság és a kontrollvesztés élménye negatív hangulati állapotot okoz, a tehetetlenség érzése reménytelenséggé alakulhat, ami depresszió, szorongás vagy poszttraumás stressz szindróma tüneteinek kialakulásához vezethet. Ezáltal a gyermek és a szülő együttműködési képessége csökkenhet, mely a gyógyulási folyamatot akadályozhatja. 

A szakpszichológusok által alkalmazott terápiás módszerek (pozitív szuggesztió, családkonzultáció, szupport, játékos figyelemelterelés, pszichoterápia, művészetterápia, családterápia) célja a beteg viselkedéses vagy testi tüneteinek hátterében álló élményfeldolgozás megváltoztatása, az érzelmi vagy kapcsolati konfliktusok feldolgozása, valamint a félelem- és szorongásoldás.

A segítői beavatkozások meghatározott protokoll alapján működnek, de természetesen a gyermek és családja kórelőzményét és élettörténetét is figyelembe kell venni. 

A cikk a Bethesda Gyermekkórház klinikai szakpszichológusának – Korzenszky Klára – együttműködésével jött létre.

TOVÁBBI CIKKEK A TÉMÁBAN

Mit csinál valójában a pszichológus?

A lélek idegenvezetője: a kórházlelkész