A HALLÁSSÉRÜLÉS BEILLESZKEDÉSI PROBLÉMÁKAT OKOZHAT

A hallássérülés gyűjtőfogalom. Minden nagyothalló, siket és cochleáris implantátumot viselő hallásssérült személynek minősül. Maga a hallássérülés nem jelenti azt, hogy ezek az emberek ne tudnának megbirkózni bármilyen helyzettel, amit az élet hoz! Szimplán csak arról van szó, hogy a rendelkezésükre álló eszközöket talán egy kicsit kreatívabban kell felhasználniuk a boldoguláshoz.

Szakmai szempontokat figyelembe véve hallássérülésnek nevezzük a hallószerv valamely részének veleszületett vagy szerzett sérülését, illetve fejlődési rendellenességét, amelynek az éptől eltérő hallásteljesítmény lesz a következménye. Hallássérülés esetén a hallásküszöb megemelkedik, a személy csak az erősebb hangokat hallja meg – vagy még azokat sem hallja. Ezt nevezzük hallásveszteségnek. Aki siket és nagyothalló, annak audiológiai állomás által igazoltan a beszédfrekvenciákon mindkét oldalon 40 dB felett van a hallásküszöb értéke.

Prelingvális a siketség, nagyothallás, ha még az anyanyelv elsajátítása előtt, perilingvális, ha az anyanyelv elsajátítása közben, és posztlingvális, ha a nyelv elsajátítása után alakult ki.

MI OKOZHAT HALLÁSCSÖKKENÉST?

A halláscsökkenésnek három oka lehet. Okozhatja a hallószerv receptoros, idegi sérülése, ez az úgynevezett sensorineurális halláscsökkenés. Előfordulhat, hogy a hangrezgés terjedésében van a hiba, ebben az esetben vezetéses halláscsökkenésről beszélünk. Az is lehet, hogy egy időben mindkét típus jelen van, ezt kevert típusú halláscsökkenésként definiáljuk.


A vezetéses halláscsökkenést általában heveny vagy idült középfülgyulladás okozza, ami főleg kisgyermekkorban gyakori. Ilyenkor a fülben felgyülemlő váladék, vagy akár a hallócsontláncolat károsodása is megakadályozhatja a hang szabad terjedését. Mi van akkor, ha a fülgyulladás elhúzódik, krónikussá válik? A krónikus középfülgyulladás kezelésében hatalmas szerepe van az időnek, ezért fontos, hogy minél előbb rendeződjön a helyzet.

Mit tehetnek ennek érdekében a szakorvosok? Például eltávolíthatják a megnagyobbodott orrmandulát. Vagy ha ez nem segít, felmerülhet annak a lehetősége is, hogy ventillációs tubust tesznek a dobhártyába. Sajnos az elhúzódó eseteknél számos egyéb, a fülszerveket érintő eltérés is szóba jöhet, és bizony az is előfordulhat, hogy csak műtéttel lehet korrigálni a hibát.


AUDIOLÓGIAI VIZSGÁLAT

Két szempontból jellemezhető a hallás: hangerő és hangmagasság alapján. Az ép hallású emberek hallásküszöbe 0 és 10 dB közötti; míg a hallássérülteknél ez az érték 30-100 dB. Csak hogy értsük: az emberi fül a 20-20 000 Hz közötti hangmagasságok észlelésére képes, ezen belül a beszéd tartomány magassága 500-2000 Hz között helyezkedik el. A hallássérültek esetében az ezen a frekvencián elhelyezkedő hangok nehezen hallhatóak, erősítésre szorulnak. 
A hallásveszteség mértékét meghatározó vizsgálat során a vizsgált személy 125 és 8000 Hz közötti hangokat hall. Az eredményt rögzítő audiogramon a különböző frekvencián mért hallásküszöb decibelben kifejezett értéke szerepel.
Enyhe nagyothallás: Ebben az esetben a hallásküszöb 20-40 dB. A gyermeknek a halk vagy távoli beszéd megértésében lehetnek problémái, a társalgó beszédet közelről meghallja.
Közepes nagyothallás: A hallásküszöb 40-60 dB. A hallássérült gyermek csak a hangos beszédet érti.
Súlyos nagyothallás: Ilyenkor a hallásveszteség már 60-90 dB. Az ember az csak az erős hangokat hallja meg, a környezeti zajokat általában felismeri.
A siketség határán lévő nagyothallóknál 90 és 110 dB közötti a hallásküszöb, ez súlyos hallásveszteségre utaló átmeneti sáv. A hallássérült gyermek egyes erős hangokat meghallhat, de a hangok helyett inkább a vibrációt érzékeli.
Siketség: A 110 dB-nél súlyosabb hallásveszteség.


AZ ÚJSZÜLÖTTKORI SZŰRÉS MEGHATÁROZÓ 

Az újszülöttek objektív hallásvizsgálata 2015. szeptember 1-től kötelező. Az életkorhoz kötött hallásszűrések közül ennek van a legnagyobb jelentősége, a korai diagnosztika és ellátás itt eredményezi a leglátványosabb hatást. Mivel az élet első néhány hónapja az egész későbbi életre kiható bevésődést jelent, ezért nagyon fontos a teljes körű, objektív módszeren alapuló korai hallásszűrés. A hallás szűrését 1, 3, 6, 12, 24 hónapos korban, majd 3 éves és 6 éves kor között évente 18 éves korig kétévente védőnő végzi, probléma felmerülése esetén fül-orr-gégészeten, audiológián vizsgálják tovább.

Figyelemzavar, beszédfejlődés elmaradása, kóros intonáció, furcsa hangszín, TV és rádió folytonos hangosítása esetén mindenképpen vegyük be a kalapba a  hallásproblémát is, mint a felsorolt jelenségek potenciális okozóját, és vigyük el a gyereket egy audiológiai kivizsgálásra!

A HALLÁSKÁROSODÁS BEILLESZKEDÉSI PROBLÉMÁKAT IS OKOZHAT

Csecsemő- és kisgyermekkorban az ép hallás alapvető feltétele a megfelelő
beszédfejlődésnek, ezáltal a szociális és szellemi fejlődésnek. Esetükben az a legjobb, ha még lehetőleg hat hónapos kor előtt kiderül a halláscsökkenés ténye. Az eredményes újszülöttkori hallásszűrés, a kiszűrt gyermekek kellő időben hallókészülékkel való ellátására, műtéti kezelésre, cochlearis implantációs programba való felvétele lehetőség szerint két éves korig esszenciális.

Beszéd- és nyelvfejlődés szempontjából a 3 éves kor, 7 és 12 éves kor tekinthető kritikus életszakasznak.  A veleszületett, vagy kisgyermekkorban szerzett halláskárosodás a beszédfejlődésben való elmaradást, beszédhibát, kommunikációs nehézségeket, és ezek miatt közösségbe való beilleszkedési problémákat is okozhat.  A későbbi funkcionális eredmények nagy mértékben függenek a gyermek életkorától; minél fiatalabb korban kezdődik meg a hallás rehabilitációja, annál gyorsabb a beszédértés kialakulása, az érthető beszéd megjelenése és az erre épülő nyelvi, kognitív és pszichés funkciók fejlődése.

Az időben végzett hallásjavítás során a gyermekeknél fizikai értelemben akár közel ép hallás mérhető.

Fejleszthetőségüket, fejlődési ütemüket alapvetően meghatározza, hogy milyen életkorban került sor a beavatkozásra. Beszédértésük, beszédprodukciójuk fejlődése hasonlóságot mutat a hallók beszédfejlődésével.

A siketség következményeként a gyermek beszédének kialakulása számos nehézségbe ütközik, mivel a hallás útján történő hangok képzése azoknak a számára, akik nem hallják a hangokat, gyakorlatilag lehetetlen. Emiatt természetesen a nyelvi kommunikáció is komoly mértékben sérül, ami a személyiségfejlődésre is rányomhatja a bélyegét: módosulhat a gyermek megismerő tevékenysége, esetenként pedig akár az egész személyiség is megváltozhat.A fentiek elkerülésének érdekében nagyon fontos, hogy már a diagnózistól számított két héten belül legyen meg a hallókészülék!


A BESZÉD NEHEZÍTETT PÁLYA

Azoknak a praelingualis siket gyermekeknek, akik hallásukat a beszéd kialakulása előtt vesztették el, a korai cochlearis implantátummal történő ellátás, majd az adekvát hallásrehabilitáció teremti meg a lehetőséget a hallópályák kiépítésére. Ezzel a kezelés esélyt biztosít az audioverbális kommunikáció elsajátítására, így a gyermekek később a normál hallók között folytathatják tanulmányaikat. Így lehetővé válik számukra a társadalomba való teljes beilleszkedés.

A hallássérültek rehabilitációjában a szurdopedagógusok, pszichológusok, valamint a nagyothallók és siketek jelbeszédét oktatók töltik be a legnagyobb szerepet.


HASZNOSNAK TALÁLTA
EGÉSZSÉGÜGYI ROVATUNKAT?



A cikk a Bethesda Gyermekkórház fül-orr-gégész szakorvosának, Dr. Ternai Zitának az együttműködésével készült. 




EZ IS ÉRDEKELHETI!



TOVÁBBI CIKKEK A TÉMÁBAN: