Január utolsó napjáig a munkahelyek és az egészségpénztárak is kiadták az előző évi igazolásokat az adóbevallásokhoz.
Én igyekszem mindig az év elején benyújtani az adóbevallásomat. Egyrészt azért, mert ha elkezdem tologatni, félő, hogy kifutok az időből, másrészt viszont – mivel az előző évben megragadtam minden alkalmat, hogy használjam az egészségpénztári kártyámat – izgat a lehetőség, hogy viszonylag sok pénzt igényelhetek vissza.
Hogyan jutottam el idáig? Első lépésként csodásítottam a kártyámat, ami azt jelenti, hogy összekapcsolták a bankkártyámmal. Így akkor is tudok vele fizetni, ha nincs elég pénz az egészségpénztári számlámon, mivel a kérdéses összeget a pénztár a bankkártyámról hívja le, ennek köszönhetően befizetésnek számít. Általában egyébként tudatosan vásárolok, igyekszem minden olyan helyen egészségpénztári kártyával fizetni, ahol csak lehet.
Később a családtagokat is bevontam a történetbe: ők egészségpénztári tagságomhoz kapcsolódóan közeli hozzátartozóként szerepelnek, így például a receptek kiváltása, vagy a részükre való vásárlás is pénzt hoz. Miért? Mert ezek olyan költségek, amelyeket mindenképpen ki kell fizetni, de a rájuk fordított pénz később visszaigényelhető. Emellett azt sem érdemes elfelejteni, hogy ha van kedvezményezett, akkor a számlán összegyűlt pénz nem vész el akkor sem, ha velem valami történne. Nagyon nem mindegy.
Egy meg egy, meg még egy
Nézzük egy kicsit a számokat! Ha minden hónapban befizetek 20.000 forintot, az évi 240.000 forintnak felel meg. Az adóbevallásnál az ebben az esetben visszaigényelhető összeg 48.000 forint. Tehát visszakapok egy csomó pénzt, amit, miután a NAV harminc napon belül elutalta az egészségpénztári számlámra, újra felhasználhatok. Ráadásul, ha többet fizetek be, többet is igényelhetek vissza! Nekem ez fontos. Nem kell amiatt szoronganom, hogy van egy fix, mindenképp befizetendő összeg, amit, ha nem fizetek be, akkor annak mindenféle nem kívánt következménye lesz. Elég minden hónapban addig nyújtózkodni, amíg a takaró ér. Én imádom, hogy a Prémium ennyire rugalmasan kezeli ezt a kérdést. Ráadásul, ha már visszaigényelhető pénzről beszélünk, tegye föl a kezét, aki ismer olyan bankot, ahol ennyi, vagy ennél nagyobb a kamat! Csak mert én nem ismerek ilyet.
Ugyanakkor, ha megengedheti magának az ember, hogy kicsit több pénzt fizessen a számlára, mint amennyi az előre látható költsége lesz, akkor sem felesleges a befizetés, hiszen a felhasználható összeg egyre nagyobb lesz. Ami igencsak jól tud jönni, amikor beüt a krach. Mint például nálunk, mikor ágyat kellett cserélni. Ekkor még nem létezett a csodakártya nevű szolgáltatás, és nem is volt sok pénz a kártyámon. Nagyon macerás volt az egész. Emlékeztek még? Az történt, hogy a kinézett matrac elszámolható volt ugyan, de nagyon drága. Nem volt ennyi pénz a számlámon, hát kifizettem készpénzzel. Az erről kapott számlát beküldtem a Prémiumba, és mindeközben az egészségpénztári számlámra is befizettem az összeget. Azért, hogy vissza tudják utalni, de mégis spóroljak, hiszen így a befizetés utáni húsz százalékot a következő adóbevallásnál visszaigényelhettem. Ugyan dupla munka volt vele, de a végeredmény miatt megérte.
