Neked mi karácsonykor a legfontosabb? Nekem az, hogy van miért hálásnak lennem!
Nagyra értékelem, hogy együtt lehetek a családdal és a barátokkal, hogy együtt élhetem át velük ezt az ünnepi időszakot! Örülök annak, hogy nem kell rohanni, hogy stressz nélkül lehet beszélgetni, játszani, zenét hallgatni, vagy közösen megnézni egy klasszikus karácsonyi filmet! Én például sosem hagyom ki a Love Actually-t, de a Holiday is sokszor képernyőre kerül nálam az adventi időszakban... Számomra már nem az a legfontosabb, hogy hogy kinek, mit és mennyiért veszek ajándékba. Évekkel ezelőtt, tudatosan döntöttem így, és egyáltalán nem bántam meg.
Az együtt, a családommal töltött minőségi idő sokkal nagyobb szerepet kap az ünnepek alatt. Amíg a lányom kicsi volt, mindig a szentestét megelőző éjszaka díszítettük a fenyőt, hogy másnap reggelre már megjöjjön a Jézuska. Így egész nap lehetett játszani az ajándékba kapott játékokkal. Pár éve pedig már közösen díszítjük a fát, ez is jó alkalom az együttlétre.
Kövezzetek meg, de nekem egyébként hosszú évek óta műfenyőm van. Nagyon csinos darab, megszólalásig hasonlít az igazira, attól eltekintve, hogy nincsen fenyőillata. Cserébe viszont nem szúr, nem kell kivágni és befaragni a talpba, ami, valljuk be, elég stresszes program szokott lenni a család férfi tagjai számára. Emellett persze ne feledkezzünk meg a család női tagjairól sem, akiknek az a feladatuk, hogy kemény munkával és minden meggyőzőképességüket bevetve rávegyék a férfiakat arra, hogy fáradjanak ki, és csinálják meg végre :D. Ezzel egyrészt komoly pénzösszeget spórolok meg, másrészt környezetvédelmi szempontból is jobb döntés: nem kell kivágni egy fát és nem termelek szemetet sem.
A karácsonyi sütés-főzéssel is túlzásokba szoktunk esni. Pedig nem érdemes túl sokat főzni. Csak azért, mert ünnep van, még senki nem tud többet enni, és nem is érdemes, mert aztán meg jöhetnek az újévi fogadalmak, hogy ki hány kilótól szeretne megválni. Nem beszélve arról, hogy a háziasszony is megérdemi a pihenést! Legyen a karácsonyi vacsora is egy közös projekt, így senki nem érzi azt, hogy neki csak munkából áll az ünnep.
A sok megmaradt étel miatt sem érdemes napokig a konyhában állni, hiszen egy idő után már látni sem akarjuk majd az újabb adag bejglit, töltött káposztát, halászlét, és végül úgyis a kukában landol a sok felesleges étel. Aggasztó statisztikák vannak arról, hogy éves szinten hány tonna étel kerül kidobásra, pedig Magyarországon is vannak olyan mélyszegénységben élő emberek, gyerekek, akik az év minden napján csak napi egyszer tudnak meleg ételt enni. A maradékainkat eljuttathatnánk hozzájuk is. Ha pedig nagyvárosi emberként olvassátok ezt a bejegyzést, akkor a maradékkal sétáljatok el a legközelebbi aluljáróig, ott egészen biztosan találtok majd valakit, akinek a ti családotok ételmaradéka ünnepi lakomának tűnik majd!
Ne felejts el hálát adni!
Sokszor elégedetlenek vagyunk az életünkkel, a munkánkkal, a gyerekeinkkel. Pedig ha kicsit jobban körülnéznénk, akkor meglátnánk, hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak. Néha érdemes hátralépni, és messzebbről nézni a dolgokat. Ráadásul a hálát adni tudás képessége nagyon jó hatással van az emberre. Nem kell spirinek lenni ahhoz, hogy ezt megtapasztaljuk. Csak próbáljátok ki! Minden este elalvás előtt keressetek minimum három dolgot amiért hálásak vagytok, és köszönjétek meg a Mindenhatónak, az Univerzumnak, a főnökötöknek, bárkinek saját belátásotok és szívetek szerint. Érezni fogjátok a pozitív változást!
Én például sokáig gondoltam azt, hogy nem vagyok a helyemen, nem találtam meg a számomra legmegfelelőbb hivatást. Annak ellenére, hogy szeretem a munkámat és az embereket, akikkel dolgozom, mégis azt éreztem, hogy többre is képes lennék, hogy van bennem valami plusz. Aztán jött a Prémium és a Márkanagykövet program... Értitek, ugye?
Végtelenül hálás vagyok, hogy többek között engem is kiválasztottak erre a pozícióra. Rájöttem, hogy az írás lehet az a plusz, amit éreztem magamban. Most már tudom, hogy ha úgy hozza a sors, akkor ebbe az irányba fogok tovább indulni.
Manapság sok lehetőség van arra, hogy fejlesszük magunkat. Vannak államilag finanszírozott képzések, de azért a legtöbb tanfolyam önköltséges. Én az egészségpénztári adóvisszatérítésemet erre fogom félretenni a jövőben.
Mit is mondhatnék? Örök hálám, Prémium!
