Milyen az, amikor a mirelit pogácsa kifog az emberen? Hogyan vezet egy konyhai baleset majdnem amputációhoz? A történet folytatódik.
A balesetek mindig váratlanul érik az embert, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem lehet rájuk felkészülni. Legutóbb elmeséltem, hogyan vágta el a feleségem vendégváró főzőcskézés közben az ujját, most pedig arról számolok be, miképp alakult a helyzet az első műtét után.
Ahogy arról már szó esett, a feleségem kezét megoperálták. Az eljárás során speciális gipszet kapott, vékony gumihevedereket varrtak a körméhez, hogy tornáztatni tudja az ujját. Úgy tűnt, minden rendben lesz. Hat hét gipsz és folyamatos tornáztatás után azonban a rögzítést levéve már látszott, hogy a helyzet nem túl bíztató. A mutatóujja kampószerűen begörbült és lemerevedett.
A szakemberek azt mondták, hogy újra kell műteni, mert valószínűleg letapadtak a szalagok. Mivel a korábban őt műtő sebész már nem dolgozott az illetékes kórházban, kaptunk egy újabb beutalót a legközelebbi kézsebészetre.
Háromból semmi
Amikor felhívtam őket, először nem értették, mit akarunk. Többek között azért sem, mert területileg nem hozzájuk tartoztunk, de ahova területileg tartoztunk volna, ott nem volt kézsebészet. Végül ugyan kaptunk tőlük időpontot, de arra is három hetet kellett várni. Ekkor már erősen gondolkodtunk rajta, hogy talán magánúton kellene megoldást keresni, ám úgy voltunk vele, hogy kivárjuk a három hetet, és meglátjuk, mit mondanak.
Délelőtt tízre volt időpontunk, egy óra várakozás után jutottunk be. A vizsgálat után az orvos három szcenáriót vázolt fel:
- Nem csinálnak semmit, minden úgy marad, ahogy volt.
2. Véglegesen kiegyenesítik az ujját, de akkor nem tudja többet behajlítani.
3. Amputálják, vagyis levágják az ujját, és nem lesz több gondja vele.
Mi-cso-da? Teljesen kiakadtam. Számomra ezzel telt be a képzeletbeli pohár, tudtam, hogy valamit csinálnunk kell. Ezek után nem volt kérdés, hogy minden követ megmozgatunk. Kiderítjük, ki a legjobb kézsebész, és nem érdekel, hogy magán, vagy sem, elmegyünk hozzá, és másod- (vagy inkább sokad-) véleményt kérünk. Nagy nehezen megszereztük egy nagyon jó, de magánklinikán dolgozó kézsebész számát. Bejelentkeztünk hozzá. A konzultáció után végre jó híreket kaptunk: az ujj műthető, és a feleségem jó eséllyel mozgatni is tudja majd.
Ekkor határoztam el, hogy ha törik, ha szakad, magamon kívül az egész családomra kiterjesztem a Pémium Védőhálóját. Így is tettem.
A Védőháló segít
A Védőháló egy olyan szolidaritási alap, ami négyféle egészségbiztosítással segít a pénztártagoknak (és ha kell, a hozzátartozóknak is), ha nagy a baj. Hát most elég nagy volt baj, nem hiszem, hogy önerőből tudtuk volna vállalni egy magánklinikai ellátás költségeit. A doktornővel megbeszéltük, hogy felhívjuk az Prémium Egészségpénztár ellátásszervezőját, hátha tudnak segíteni.
Innentől kezdve felpörögtek az események: először bekérték a balesettel kapcsolatos összes leletet, amelyek alapján ők is indokoltnak találták a műtétet. Mivel mi már megtaláltuk a számunkra megfelelő orvost, felvették a magánklinikával a kapcsolatot, majd jött az e-mail a doktornőtől és a biztosítótól, hogy minden rendben van, mehetünk a műtétre, amit egy napos sebészeti ellátás keretében a biztosító fog finanszírozni.
Néhány nappal később már ott is voltunk a magánklinikán. Az épület szép, modern volt, bár nem sokat láttam belőle, mert én csak a portáig mehettem. 🙂A klinikán mindenki nagyon kedves volt, a műtét mindössze két órát vett igénybe. Pár óra megfigyelést követően az éjszakát már otthon töltöttük. Ahogy teltek a napok, a feleségem egyre nagyobb mozgástartományban tudta mozgatni az ujját, míg végül szinte a régi formájában működött a keze. Megérte hát másodszor is kés alá feküdni. Úgy éreztem, hogy korábban csak az időnket vesztegettük, ráadásul teljesen fölöslegesen küldözgettek minket összevissza. Már az elején is az ellátásszervezőt kellett volna hívni.
Ha valakinek még nem lenne elég világos: vannak olyan helyzetek, amikor megéri a magánellátást választani. Ha pedig létezik olyan egészségpénztár, ami olyan szolgáltatást kínál, mint a Védőháló, azt mindenképpen ki kell használni! Gondoljunk csak bele: minőségi(bb) szolgáltatást kapunk, és nem terheljük meg a pénztárcánkat sem. Szerintem ez tényleg bárki számára elérhetővé teszi a magánegészségügyi ellátást. Nem kell hónapokat várni egy diagnosztikai vizsgálatra, segít, ha elakadtál az állami egészségügyi rendszerben, és súlyosabb esetekben is támaszt nyújthat nem csak a pénztártagoknak, hanem a hozzátartozóknak is.
A történet előzményeit itt olvashatjátok el.
