Itt a december, jön a karácsony. Ilyenkor felgyorsulnak az események: amerre járunk, mindenhol több és aktívabb az adománygyűjtés.
Kinek mit jelent a jótékonyság, az adományozás? Számomra azt, hogy segítek másoknak úgy, hogy nem várok érte semmilyen ellenszolgáltatást, és tudom, hogy a másiknak szüksége van rá. Nem csak egy újabb, a másik ember számára fölösleges dolgot adok, hanem olyat, aminek nagy valószínűséggel örülni is fog.
Variációk egy témára
Nyilván minden édesanya számára ismerős helyzet, hogy a gyerekek nagyon gyorsan, egy szezon alatt kinövik a ruháikat. Nálunk sem volt másképp. Hogy mihez kezdtünk a kinőtt, de jó állapotú pulcsikkal, nadrágokkal? Továbbadtuk a nagycsaládos szomszédnak, ahol akár több gyermek is tudta használni. Így legalább nem kellett ide-oda pakolgatnom a fölösleges holmit, ők pedig boldogok voltak, hogy nem kellett pénzt adni rá. Mindenki nyert. Ha nincs szomszéd vagy ismerős család, barátnő hasonló korú gyerekekkel, akkor békeidőben a szeretetszolgálatok is nagyon örülnek a ruhaadománynak. Nagyon fontos, hogy csak olyat adjunk tovább, amit mi is szívesen használnánk. Nem a szanaszét szakadt pólót vagy a kitört lábú asztalt kell eladományozni, azt elég, ha a szemétbe dobjuk.
Többféle módon lehet adományozni, ajándékozni. Vannak, aki megfogható termékeket, például élelmiszereket ajánlanak fel, megint mások a két kezük munkáját, vagy időt a saját idejükből, de akadnak olyanok is, akik a jóval egyszerűbb, bár kétségkívül ugyanannyira hasznos pénzadományt részesítik előnyben. De nem feltétlenül kell például készpénz ahhoz, hogy az idős nagymamámnak örömet okozzak. Az apróságokban rejlik a lényeg! Sokszor elég az is, ha az egészségügyi számlám terhére én váltom ki a gyógyszereit. :)
Ha lehet, ajándékozzunk olyan dolgot, ami nem hétköznapi! Adjunk olyan dolgot, amit a másik nem biztos, hogy megvenne magának, de attól még vágyik rá. Nem feltétlenül azért nem költ rá, mert drága, hanem csak azért, mert az ő élethelyzetében nem prioritás, ezért elnapolja. Aztán, amikor egy ajándékdobozból éppen az kerül elő, bearanyozódik az ünnepe.
Az adakozás szépségét számomra még a névtelenség is jelenti. Nem kell, hogy feltétlenül tudja a másik, hogy tőlem jött az ajándék. Nem az a célom vele, hogy minél több ember tudja, hogy én voltam az adományozó, hanem az, hogy akinek adtam, boldog legyen vele, tőle.
Az ünnepek előtt különösen hangsúlyos, de igazából egész évben fontos, hogy az emberek mellett az állatokra is gondoljunk. Hogyan segíthetünk? Állatbarátként vigyünk száraztápot a menhelyekre, vagy vigyük el sétáltatni azokat a kutyákat, akiknek épp nincs gazdája. Ne feledjük, nemcsak az embereknek, hanem az állatoknak is nagyon nagy szükségük van a szeretetre!
Nagyon tud az ember örülni a családdal vagy barátokkal eltöltött időnek is! Ha egy családtag külföldön él, sokszor csak az ünnepek alatt találkozik a többiekkel. Mint például a testvérem, akit a mostani járványhelyzet miatt közel egy éve nem láttam. Nekem az lenne a legnagyobb ajándék, ha végre találkozhatnánk.
Egyébként pont nemrég jótékonykodott velem a lányom. ? Na nem kell semmilyen nagy dologra gondolni! Nem egy ölelkezős-puszilkodós fajta, mégis, a minap a liftben gyorsan hozzám hajolt és nyomott egy gyors puszit az arcomra. Mit mondjak? Jól esett!
Ajándékot nagyon jó kapni, de legalább olyan jó adni is! Látni a másik ember arcán az örömöt minket is örömmel tölt el.
