Nemrég bejárta az internetet a hír, hogy a gyermeket nevelő szülők visszakaphatják egy évi adójukat, ha az ország gazdasága elég jól teljesít. Mire gondolt a költő? És mi van azokkal, akiknek a gyereke már önálló?
Lássuk a tényeket: ez a kedvezmény egy egyszeri kedvezmény. A visszafizetés felső határa a 2020 december havi adatok alapján számolt éves átlagbér adótartalma, azaz tizenöt százaléka. Az SZJA és EKHO szerint adózó szülőknek külön-külön, legfeljebb 809 ezer forintot térít vissza az állam. A gyermeket nevelő KATA-s vállalkozók a 2021-es tételes adójuk egynegyedét kaphatják vissza.
Ezzel kapcsolatban nagyon sok kérdést láttam az interneten, és sokan megkérdezték, hogy mi van azokkal az emberekkel, akiknek nincs, vagy már felnőtt önálló gyermekük van. Ők nem kapják meg ezt az egyszeri rendkívüli kedvezményt, de ez nem jelenti azt, hogy számukra ne létezne semmilyen adóvisszatérítési lehetőség.
Az egészségpénztári megtakarítások után mindenki visszaigényelheti a saját jövedelemadójából a megtakarításainak húsz százalékát, legfeljebb évente (tehát nem csak egyszer) százötvenezer forintot. Egy megtakarítás húsz százalékos állami támogatással már önmagában jó ötletnek tűnik, ha hosszú távon gondolkodunk. Különösen akkor, ha összevetjük a bankszámlán, a padláson, a perselyben, vagy a párnahuzatban tartott megtakarításokkal. Az átlagos évi négy százalék inflációval számolva a félretett pénzünk tíz év alatt akár az ötven százalékát is elveszítheti a vásárlóértékének.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Ha most valaki félretesz mai értéken számolva egymillió forintot egy perselybe és tíz év múlva feltöri, gyakorlatilag a felét, ötszázezer forintot tud kivenni belőle. Ez talán az egyik legfontosabb oka annak, hogy a megtakarításaink esetében hosszú távon érdemes gondolkodni. Sajnos nincsenek minden évben választások, és a pénzügyi tervezés során sem mondhatjuk azt, hogy semmi gond, ha baj van majd az állam úgyis kisegít. A világ egyre inkább afelé halad, hogy egyre inkább saját magunknak kell kell gondoskodnunk magunkról: gondoljunk csak az állami egészségügyi rendszer leépítésére, vagy a nyugdíjkorhatár folyamatos emelésére. Ráadásul a múló évek az egészségünkön is nyomot hagynak.
A pénzünk kevesebbet ér, a kiadásaink pedig egyre csak nőnek. Mit tehetünk? Szerintem két dologra biztosan számíthatunk. Az egyik a család, a másik a saját előrelátásunk, hogy megpróbálunk valahogy felkészülni a jövőbeli, előre nem feltétlenül látható kiadásokra.
A családunk biztosan segíteni fog, ha van neki miből. Itt pedig bizony felvetődik a kérdés: a családtagjainknak vannak tartalékai? És nekünk hány hónapra, évre elegendő a félretett pénzünk? Van elég a perselyben arra az esetre, ha például egy betegség miatt nem tudnánk elvégezni a munkánk, esetleg kiesne a jövedelmünk, vagy drága kezelésekre és gyógyszerekre kellene költenünk a gyógyulás reményében? Mi a helyzet az ellátással? Lesz elég ápoló, nővér, orvos? Vagy lesz elég pénze a gyerekeinknek, hogy idős koromban minket gondozzanak?
Ha szeretnél közelebb kerülni a megoldáshoz, nézz vissza a jövő héten is, mert legközelebb innen folytatom!
